2008. november 17., hétfő

Zümmögés és mese

Ma délután zeneovi Abával.
Ákos ekkora korában bújt, nem mert elszéledni tőlem. Aba megy, kurjantgat, néha visszatér hozzám. Odabújt egy kisfiúhoz, egy síró kislánynak játékot vitt.
A zümmögés után nagyon jó előadást tartott nekünk Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője. Pozitív kisugárzása egyből megfogott.
Leírok egy pár gondolatot, ami megragadott.
- Éljük meg anyaságunkat kellőképpen, mélyen, jókedvvel.
- Gyermeknevelésünkben a szerepeket határozottan kell körvonalazni. A lánygyermekeket édesanyáknak kell nevelni, a fiúgyermekeket erőt adó támasznak.
A magyar oltár képe legyen előttünk: Középen Mária, az anya. Jobbján István, a vezető, az erő megtestesítője. Kezében a jogar és az országot jelképező alma, a koronát felajánlja Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Balján László, a lovagiasság és vitézi magatartás megtestesítője.
- Ezért a lányoknak babát adjunk a kezükbe, tanulják meg a ringatást, a pólyázást, az anyaszerepet erősítsük bennük. És igenis, a fiúknak adjunk fegyvert a kezébe. Ne golyószórós puskákat, villogó és hangos fegyvereket, hanem fakardot. A nagyobbaknak: parittyát, íjat. Teljes mértékben egyetértek.
- A mese mondása vagy olvasása közben legyen szemkontaktus. A mesélés ráérős legyen, ne siessünk. Nem kell föltétlenül képes könyvből olvasni a mesét, a gyermek fantáziája jobban társít. Nem kell a gyermek pontosan értse a verseket, a zeneiség, a ritmus is üzen.
- Az édesmázas, szájbarágós rajzú meséskönyveket, leporellókat nem ajánlja.
- A magyar népmesékből minél többet, sokszor. Nem igaz, hogy horror (ellentétben a Grimm mesékkel). A boszorkány igenis kell a mesében, mert a gyerek tele van szorongással és ezt levezetheti mesehallgatás közben. A magyar népmesék a szülők, nagyszülők iránti tiszteletet erősítik, az életigenlést, a gyermekvállalást. A magyar gyermekirodalom egyik leggazdagabb a gyermekirodalmak közül, örvendjünk neki, olvassuk, használjuk.
- Sok név elhangzott, de Móra Ferencet emelte ki leginkább az ajánlott gyermekirodalomból.
- A más nyelvből fordított könyvek, modern meséskönyvek kiválasztásánál fokozottan vigyázzunk. Itt felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar irodalomban nincs Télapó. Olyan, hogy tél apó van, aki elviszi a havat (akár a tavasz tündére), de ez nem a Mikulás. Nekünk Mikulásunk és Angyalunk van, punktum.
- Vigyük gyerekünket falura, beszélgessenek öregekkel.
Boldogan hallgattam az előadást, néztem a szemléltető könyveket.
Egyszer lehervadt a mosolyom. Ugyanis gyermekrajzokról volt szó, pontosabban a Nap rajzolásáról. "Ha a Napnak nincs arca, ott komoly gondok vannak..."- mondta Emese, az előadó (megkért, hogy tegezzük). Magam előtt láttam Ákos rajzait: a Nap arctalan. Na puff neki! Azt is elmondta Emese, hogy a Nap az Apát jelképezi, a felhők az Anyát. Nem tudom, mit jelentsen ez, de utánanézek.

1 megjegyzés:

fekeju írta...

A gyerekrajz nem gyerekjáték

A gyermekek világa őszinte. A gyermekek világa tiszta. A gyermekek világa ártatlan és ösztönös. A gyermekek világa egy külön világ. Beszélnek nekünk, de mi nem értjük meg őket.


„Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem nem félnek-e tőle.
-Miért kellene félnem egy kalaptól? - válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzol¬tam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni.(...) Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta az 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.“
Erre aztán nem beszéltem nekik se óriáskígyóról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető felnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.“
Antoine de Saint-Exupéry

Mondanivalójukat a saját nyelvünkre fordítjuk, törvényekbe foglaljuk, és nem vesszük észre, hogy nem az ő javukat szolgáljuk saját magunkat vetítjük bele minden szavukba, mosolyukba, játékukba. Vajon mit akarnak közölni velünk? Mit tudatnak magukról?
A kiindulási pont a gyermek életkora kell hogy legyen, mely szerint időszakokba sorolhatjuk őket, majd az időszak jellemzői alapján vizsgálhatjuk a rajzok jelentését.Boroš (1983) szerint a gyermekkort 6 részre oszthatjuk, azaz újszülöttnek tekintjük a gyermeket 1 éves koráig, majd 3 éves koráig éli korai iskola elötti időszakát, 6 éves koráig következik az iskola előtti kései szakasz, az iskolás időszak pedig szintén felosztódik korai (11-12 éves korig), középsö (15 évig, ez az ún. puberta) és kései (adoleszcencia) részre.
Ami a gondolkodást, problémamegoldást illeti, két fajtáját ismerjük: a konvergens és divergens gondolkodásmódot. Tegyük fel, lehullott az első hó, jó szokás szerint pedig a havat az ajtó elől el kell tüntetni. Ha előveszem a lapátot vagy a seprűt, a havat pedig ezzel kotrom el, a konvergens gondolkodást alkalmaztam, azt a megoldást választottam, amit tapsztalatból ismerek. De ha az út mellett ások egy-egy árkot annak mindkét felén, hogy az lefelé lejtsen, az útra gyertyákat helyezek, meggyújtom azokat és megvárom, míg a hó a gyertyák melegétől megolvad és az árkokon keresztül elfolyik, a gondolkodás divergens módjához nyúltam. Ez a fajta gondolkodás van pozitív hatással az egyén kreativitására is.
Szobiová (1999) szerint a kreativitás fejlődése szempontjából az iskola előtti idöszak a legalkalmasabb, a valóság koncepciójával a fantázia kapcsolódik, a játékban megjelenik a beszéd, fejlődik a szenzomotorika és a szociális viselkedés is. A valóság megismerésekor keletkezett „fehér foltokat“ pedig saját maga alkotóképességére hagyatkozva színezi ki. A gyermeknél a divergens gondolkodás játszik magasfokú szerepet. Az iskola elkezdésével viszont a gyermekek még szintén játszanak, de már felnőttek alkotta szabályok szerint. Toorance (1981) a kreativitás csökkenésének okát a „helyes“ és „helytelen“ értékelésben, a kötelességek és elvárások megjelenésében látja. A gyermek már a mi nyelvünket kezdi beszélni és a mi szabályaink szerint kezd élni, kreatív naivsága eltűnik, megjelenik a konvergens gondolkodás.
Mivel a felnőttek többségénél a konvergens gondolkodás dominál, társadalmunk alapjának e gondolkodásmódot tekinthetjük, és a divergens gondolatokat, ötleteket szavakkal elmagyarázva is különösnek, néha érthetetlennek tartjuk, nehéz megértenünk a 6 évnél fiatalabbgyerekekmondanivalóját,hiszők szavakkal ritkán adnak nekünk magyrázatot.
Mivel az ő kongnitív, motorikus és emocionális fejlődésük leginkább a rajzban mutatkozik meg (Jakabčič 2002), közelítsük meg diagnosztikai szempontból a rajzok világát.
Grafológus szemmel Vékony Györgyi (2001) azt mondja, hogy a gyermekrajzokon a gyermekek tudatos és tudattalan érzelmei mellett akarati élete, szociabilitása, énképe, világhoz való viszonyulása derül ki. A gyermekrajz üzenet, verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. A rajzok pszichológiai tényezői közé tartozik a nyomhatás öröme, mely 1 –1,5 évesen a szálka és a fészek forma rajzolására ösztönzi a gyermeket, mely a szöges, illetve girlandos vagy árkádos forma első megjelenése. A felnőttek mozgása utánzásaképpen, 2 éves korban, diffúz firkák jönnek létre, a mozgás öröme dominál, ez az ún. perceptmotoros érettség. A gyermekek különböző alakokat, alakzatokat látnak és mesélnek el az egyenes és görbült vonalakban, ez a szándékos firkaforma 2-3évesen. 3-4 évesen már alaksémákat rajzol, kutyát, házat, embert, fát, napot.
5 éves kor felett részletező rajzok, vegyes profilokszületnek, a házak átlátszóak, a gyermek azt rajzolja le, amit tud, gondol az adott dologról vagy kapcsolatról, és nem azt, amit valójában lát. Ez az intellektuális realizmus időszaka.


Magukat a rajzokat a rajzpedagógiai kézikönyv vizsgálati szempontjai szerint elemezhetjük:
- telítettség, tehát a vonalvezetés jellege,
- a formaalakítás és felületkitöltés,
- kifejezöerő, van-e a témának megfelelő képi jegy,
- egyensúly, a kompozíció harmónikussága,
- felületkezelés, a vonalvezetés szálkássága, szakadozottsága, lendületessége, elnagyoltsága, finomsága,
- térábrázolás,egymás melletti sávokban, levegő perspektívában ábrázolja a gyermek az egymás mögötti dolgokat,
- médiumhasználat, milyen anyaggal, technikával, jártassággal készíti el rajzát a gyermek,
- színkezelés, milyen szineket használ, ezeket hogy rendezi össze.


Rhoda Kellog szerint az ábrákban megjelenő szimbólumok a kollektív tudattalanban kódoltak (a kollektív tudattalan Jung elmélete, melyszerint az ember tudattalanjában az evolúció során bevésődött szimbólumok, ösztönök hatással vannak tetteire, reakcióira, viselkedésére, kultúrájára). Ezen szimbólumok közé tartozik például a spirál, ami a lélek és az élet jel, a kör, a folt, a gyöngy, a mag a teljesség képe. A kereszt a teremtő szellemi erő jel, a ház az EGO megnyilváulása. A Nap a fény, az optimizmus jele, a kerítés a lehetőségek korlátozása. Az út az életút, az útkereszteződés problémahelyzetre utal. A madarak a szabadság, a pillangók a szárnyaló fantázia jelképei. A vicsorgó fogak, a karmok az agresszivitás jelei, ahogyan a cápák, a ragadozó madarak is.
Egészséges gyermekek kutatása, rajztesztjei alapján a pszichológusok fejlődési, megjelenítési normákat állítottak fel. Szintén kutatások tárgyai voltak a lelkileg sérült betegek (skizofrénia, neurózis,...stb.) rajzai , ahol ismét megjelentek közös vonások. Pogády viszont figyelmeztet bennünket, rajzok alapján senkinél nem állapíthatunk meg lelki betegséget, esetleg hajlamot, ami a diagnózis kialakításánál útmutatóként funkcionál.
A színek használata, bár sok szubjektív tényezö által befolyásolt, Felinghaus (1959) kutatásai alapján mégis állandó. Kísérleteiből kiderül, hogy 10 évnél fiatalabb fiúknál a pirosdominál, majd következik a sárga, a lila és a kék. Lányoknál szintén piros volt a leggyakoribb, majd a lila, a sárga és a kék.
Vékony Györgyi a színek alapján a hipokratészi személyiségtípusokhoz sorol színi jellemzőket. Szerinte a szangvinikus személyiségtípus (magasfokú aktivitás, önuralom, gyors és könnyű tanulás, alkalmazkodóképesség) a vörös színt használja előszeretettel, amely mellett az intenzív kék, illetve erőteljes sárga is gyakran előfordul, ebben nyilvánul meg hogy a gyermek az érzelmeit milyen ellentétesen, impulzívan éli meg. A melankolikus személyiségtípusba tartozó gyerekek (gyenge iniciatíva, befolyálhatóság, fáradtság, pesszimizmus, érzékenység) vékonyabb vonalvastagságokkal dolgoznak, jellemzőbb rájuk a pasztellszínek használata, föleg a kék, szürkéskék, drapp, fakózöld, szürke. A flegmatikus személyiségtípusba tartozó gyerekek (önállóság, nyugalom, összpontosítás, türelem, meggondoltság) tiszta színeket használnak, kéket, zöldet, barnát, nem szürkével vegyített formában. A kolerikus gyermekek (feltűnő viselkedés, türelmetlenség, keményfejűség, heves reakciók, támadó, kitartó, gyorsan tanuló, rosszul alkalmazkodó) preferálják az élénk sárgát, vörössel, narancssárgával kombinálva.
A színek szimbolikus értelmezése szerint a fehér a tisztaság jellemző színe, de ha fehér lapon túl sok, az bizonytalanságra utal. A fekete a szomorúság, komorság színe, vörössel, narancssárgával kombinálva az „ismeretlen“ vonzerejére utal. A vörös a tüz, az energia, az érzelmek, a magabiztosság szimbóluma. A kék a nyugalom, a béke, a hűség, a részvét, a szeretet szimbóluma, de az erőteljes indigókék a zsarnokság jele is lehet. A sárga a fény, a melegség, a tudat, a tudatosság, az önállósulás jele. A zöld a személyiség érettségére, mások védelmezésére, a harmóniára utal. A narancssárga az érzelmi melegség, boldogság, egészséges agresszivitás színe, a lila az érzelmi támaszkeresésé, a rózsaszín az érzékenységé, fiatalságé, sebezhetőségre, kiszolgáltatottságtól való félelemre utal, a barna pedig a józan megbízhatóság, az elfojtott, lekötött energiák jelképe.
Ez a cikk nem tanít meg senkit rajzokat elemezni, diagnózisokat felállítani, csupán más szemmel nézni rajzokat, műveket. Nem „skatulyázás“ a célom, inkább a rajzelemzés eszközként való felhasználására szeretnék rámutatni az élet bármely területén. Hogy Exupéry Kishercege örömmel mutogathassa elefántot evő kígyóját, mert mi gyémánttal teli dombot, pokróccal letakart piknikes kosarat, két egymáshoz túl közeli vakondtúrást látunk majd a képen. Ugyanis felfedezzük és megértjük, hogy a dolgok mögé kell nézni és meglátni a nem kézenfekvő dolgokat is.
________________________________________
Felhasznált irodalom:
Boroš,J.: Psychológia pre mladých. Smena, Bratislava 1983.
Exupéry:A kis herceg. Láng kiadó,Budapest 1994.
Jakabčič,I.: Základy vývinovej psychológie.Iris, Bratislava 2002.
Pogády,J.,Nociar,A.,Mečíř,J.,Janotová,D.: Detská kresba a diagnostika v liečbe. SAP, Bratislava 1993.
Szobiová,E.:Tvorivosť od záhady k poznaniu. Stimul, Bratislava 1999.
V.Vékony, Gy.:Védtelenek /Gulyás,J.I. és koll.: Mindenki grafológiája, Lícium-Art, Budapest 2001.

2008. november 24. 16:46

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)