2012. július 7., szombat
Székelyderzs - unitárius vártemplom
2012. április 6., péntek
Nagypéntek: Passió
A nagyhét minden esti istentisztelete után próbára ment Anya Judival. Ma este a belvárosi unitárius templomban a gyülekezet pár tagja operaénekesek (szólisták) segítségével előadták a Passiót.
"Az 1957-ben kiadott passió kidolgozásánál több száz éves passiónkhoz alkalmazkodtunk. Szövegét a négy evangélium alapján rövidebb, egységes és összefüggő formában dr. Erdő János és Lőrinczi László állította össze. Zenei részét az ősi melódia megtartásával szóló előadásra vagy 15—20 személy közreműködésével való előadásra dolgoztam fel. Előadása lehet orgona- vagy harmóniumkísérettel, vagy kíséret nélkül. Több énekessel való előadásánál a megszemélyesítő szerepeket, iránt: Jézus, elbeszélő evangélista (narrátor), Péter, Júdás, főpap, Pilátus és százados, külön-külön személy, míg a tömeget (turba) háromszólamú férfikar énekli. A passiót rövid orgona-előjáték és bevezető kar előzi meg. Ilyen eltérés a régitől még a Korái-betét és a befejező kar.
(...) Az unitárius passiónál éppen azt értékelik, hogy az a középkorból örökölt gregorián korális dallam-hagyományt őriz, ami Európában egyedülálló jelenség. Érthető, hiszen ha bizonyos szertartások időnként a fejlődés és tisztább felfogás következtében át is alakultak, a passióéneklés nagy-pénteki szertartásunk mindmáig élő szokásgyakorlata maradt. Gyülekezeteink mindig szerették és szeretik ma is hallgatni a passiót, — ne hagyjuk feledésbe menni a hagyományos unitárius passió éneklését." Péterffy Gyula
2011. november 5., szombat
Anya dévai zarándoklaton
Anya a két IX. osztállyal ma Dévára zarándokolt.
Első megállónk: Gyulafehérvár, Szent Mihály székesegyház.
János Zsigmond sírja:
A IX. osztályok:
Gyalog fel a várba:
Istentisztelet,
ünnepi beszédek,
várjáték:


Ítélet: életfogytiglani börtön. Itt hal meg 1579. november 15-én Dávid Ferenc.


Ezzel a dobostortával vártak a dévai unitáriusok:

Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat. Vak misztériumok nem bántnak. Föl, föl a fővel! Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz. Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön, Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona? Kétszer tíz évig szolgáltam hűn a hazámat És becsülettel, ezt tudta a fejedelem is. Mért szakadott hát rám ez az ádáz düh? Oka van rá: Nem három, hanem egy Isten, a kit tanítok. Im'ez az én vétkem, hogy a változhatlanul Egyet Megsokasítani nem merte szavam botorúl.
Mennyköve pápáknak, tüze, kardja, máglyarakása, Semmi erő soha nem tartja föl azt, ki igaz. Azt írtam s hittel hirdettem, amiket érzék: Holtom után a hamis hit Babilonja ledül.*
*A hagyomány szerint Dávid Ferenc a börtöne falára írta ezt a négy sort.
2011. április 23., szombat
2011. február 11., péntek
2010. november 13., szombat
Farkas Gyula díj Enikő néninek
2010. október 4., hétfő
"Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen"
- ez volt Dr. Szabó Árpád kedvenc Bartalis János - idézete.
Nehéz volt levegőt is venni, súlyos minden pillanat. Bálint Benczédi Ferenc püspök prédikációja szép, méltóságteljes volt. Felkaptam a fejem, mikor a városfalvi, őt bátorító lelkészről beszélt, id. Báró József dédnagyapámról. Ott ült Tátesz, Bélu, Mamu (a városfalvi Loreleit-szavaló játszótárs).
Ma arra gondoltam, hogy akkor mondhatjuk, hogy felnőttek vagyunk, amikor már többen ismernek meg egyénként, mint valakinek az unokájaként, gyermekeként.
Ha Szabó Árpádra gondolok, akkor elsőként gyermekkorom egy színfoltját látom magam előtt: a többszöri "Nem tudom a végtelenben..." gitározások alatt az otthoni, segesvári templomban látom a bátorító dicséretet nagyon kék szemében. Aztán, később: neki is köszönhetem azt, hogy a suliba tanítani (püspökség előtt bevett kanyarban érzem főleg) úgy mentem, mint haza. Tudtam, hogy nyugodtan fordulhatok hozzá, ha gondban vagyok. Mindig éreztem szeretetét. Hiányozni fog!
2010. október 1., péntek
Fekete csend a Kossuth Lajos utcában
A belvárosi unitárius templom tisztelegve kihúzva tartja a súlyos fekete zászlót: tegnap elhunyt Dr. Szabó Árpád nyugalmazott unitárius püspök. Az iskola is lehajtott fővel gyászol. A sarkon túl a Teológia is.
Szerettük. Tiszteltük. Nehéz ilyenkor beszélni, írni.
2009. május 17., vasárnap
Minden részlet üzen
Ma Rácz Norbert prédikált, a belvárosi unitárius egyházközség új lelkésze. Prédikációjában említette Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése festményének egyik szimbolikáját: figyeljük meg az Apa (Atya) kezét. Bal kezével tartja (megtartja) hazatért fiát, jobb kezével magához öleli. Bal keze erős Apa-kéz. Jobb keze gyengéd Anya-kéz.
Istentisztelet után a vasárnapi iskolások Anyák napi műsorára került sor. Ákos itthon, két köhögés között elmondta Anyának a versét. A templomban Anya megtapasztalta milyen részt venni egy Anyák napi ünnepélyen anyaként, gyereke nélkül.
2009. március 6., péntek
Mai hírek
Ma, a belvárosi unitárius templomban, beiktatták tisztségébe Bálint Benczédi Ferencet, az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét.
Ez alkalommal, most először, Aba Nagyinál aludt délután.
Ákos haja megrövidült.
2008. november 16., vasárnap
Novemberi vasárnap
A hétvégén ünnepelte az Erdélyi Unitárius Egyház fennállásának 440. évfordulóját. Ez itthon abban állt, hogy Anyának végig hiányérzete, lelkiismeret furdalása volt magával szemben, hogy nem sikerült elmennie a rendezvénysorozatra. Pedig most (végre!) megjelent Dávid Ferenc életéről, munkásságáról egy könyv, pénteken volt a könyvbemutató.
Ma délelőtt Anya Ákossal templomba ment. A szószéki szolgálatot Varró Bodoczi Barna (Anya salamoni osztályából) végezte.
Míg Barni szépen prédikált ("Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért...") , Ákos az utolsó padban szorgalmasan rajzolt. (Nem akart a vasárnapi iskolásokhoz csatlakozni.)
A teológusok ünnepi műsorral készültek, Dávid Ferencre emlékeztünk.









