Osztálytalálkozó

Ma estére Dóri összehívta az osztályt (salamoni osztály) élménybeszámolóra.
6 éve ballagtunk, de mindenki a régi.

A "zöldsárga" osztály 10 éves találkozója

Sok érzést átéltem. De a mai különleges, új és egyedi. Az emlékeimben éltem napokig, készültem a mai napra, különös örömmel indultam iskolába. Első szerelem-osztályomnak, a zöldsárga osztálynak 10 éves érettségi találkozója. (Azért zöldsárga osztály, mert IX. osztályban az osztályszekrényeket zöld-sárga színekre festettük, az osztályzászlónk zöld alapon sárga láng volt.)
Az előcsarnokban rám köszön a szép tablónk. Az a tabló, amire a második emeleti folyosón naponta felnézek azon tűnődve, hogy vajon a "gyerek"eket mi foglalkoztatja, milyen élményekben van részük, megtalálták-e helyüket, hova tartoznak, van-e erejük, sikerült-e álmaikat megvalósítani?
Légy ügyes, Anya! - kiált utánam Ákos. Taxit hívok, mert az egykor kapott osztályképpel, az osztályalbummal és az izgalomtól remegő lábbal nehéz gyalogolni.
Egykori osztálytermünk most a tanári szoba. Itt tartjuk az osziórát 10-12-ig.
23 végzős közül 17-en vannak jelen. Kolozsvárról, Marosvásárhelyról, Ádámosról, Harasztosról, Bakonycsernyéről, Richmondból (Amerika), Lipcséből, Londonból érkeztek.
Arról beszélgetünk, hogy az elmúlt sokat jelentő 10 év alatt (pályaválasztás, párválasztás) melyek azok a mélységek, magasságok, amiket megtapasztaltunk, mire vágyunk, mire vagyunk büszkék, mi hiányzik, tudunk-e kudarcainkkal együtt élni, szeretjük-e azt a társaságot, közösséget, embert, akit magunk mellé választottunk, milyen elvárásoknak szeretnénk megfelelni, van-e példaképünk, mi ad erőt nekünk hétköznapjainkban, felállítottunk-e egy fontossági sorrendet: életünkben mi a kő, mi a kavics és mi a homok.
Mindenki elolvashatta az ezelőtt 10 évvel osziórán írt "Én 10 év múlva" irományát. Érdekes volt összehasonlítani az akkori elképzeléseket, terveket a jelennel. Oszióra közben szünetet tartunk, átvonulunk az imaterembe, ahol a Péterffy Gyula kórus próbál. Itt Majó Julianna karnagy átadja Furu Leventének a Péterffy Gyula oklevelet. Levi kilencedikes kora óta hűséges kórustag, azaz 14 éve.
Folytatjuk az osziórát. Régész, lelkész, mérnök, tanár, nővér, könyvelő, manager, szociális munkások/pszichológusok, színész, képzőművészek, nem végzettségüknek megfelelő területen dolgozók, még mindig tanulók, apák, anyák.
Ezt a virágcsokrot a Z'oszinak (nekem) Tünde készítette, akárcsak a tanárnőknek az ajándékcsokrokat:
12-kor a volt diákok tanáraikat hívták meg beszélgetésre, filmnézésre. Miután megnéztük az Orosz Andi által készített fényképes emlékezőt, majd a kolozsvári tévé által 1997-ben készített iskola-filmet, a diákok és tanárok elmondták röviden egyenként a 10 éve alatt velük történteket.
Popa Márta igazgatónő átadja a 2003-ban alapított Dávid Ferenc Díjat Moldován Erikának. Ebben a díjban részesülnek azok a végzős diákok, akik a négy év alatt 9,50 feletti átlaggal kimagasló tanulmányi eredményt értek el.
Diákok és tanáraik:
Innen a szomszéd terembe hívnak az egykori diákok fogadásra. Meghat engem az is, hogy mindenki otthon sütött, főzött, a maguk által készített finomságokkal terítettek.
3 órakor átmegyünk az Agapé vendéglőbe ebédelni. 18-an voltunk: diákok és z'oszi. Házastársak nélkül - így döntöttek. Felevenedtek a közös emlékek, a csínytevések, az egykori szimpátiák, szerelmek. Az otthonról hozott fényképekre, albumokra is volt idő.
Zenéről is gondoskodtak.
Jó ötlet: egy külön albumba (zöld-sárga) aktuális képeket ragasztanak, gondolatokat írnak a z'oszinak.
Este későig beszélgetés, majd vissza suliba: legyen még valami.
Integetünk azoknak, akik most nem tudtak eljönni: Beának (Amerika), Enikőnek (Pécs), Trudinak (Németország), Edinának, Csillának, Erikának, Timinek, Andinak (Kolozsvár). Találkozunk 5 év múlva!
Köszönöm ezt a napot, ezeket az embereket!

Zöldsárga minitalálkozó

Bea hazajött Lipcséből, hozott finom almatortát, és megismertük férjét, Christiant.
Alpár bemutatta Krisztina barátnőjét.
Mosolyuk a régi.
Bea és kicsi fia, Robi:

Itt volt Butzke Robert

Ma meglátogatott Bea Robert fiával. Magam előtt látom a IX. osztályos tiszta tekintetű Beát, színes csattokkal és gumikkal tincsekbe fogott hajával, Trudival balján a középső sor második padjában. Ez egy 12 éves kép bennem.
A tekintet most is ugyanaz , de ezúttal Bea feleség és anya.
Robert egy hónappal fiatalabb Abánál, így minden mozdulat ismerős.
Apa otthon Lipcsében, már biztos hiányzom neki.
Levi és Alpár megismerik a kicsiket.
Így pont jól áll!
Öltözés, majd indulás! Anya gyűlésbe, Aba Nagyihoz és Nagyapához. Ákos és Apa már töltik ott a kolbászt...

Kedves család! Kirúgtam a hámból: Anya

Délben Abával le a Teológiára.
Ebéd Nagyiéknál.
Repülés oviból Ákossal és Ádámmal a zeneiskolába.
Ákosvárás.
Ákossal séta a Matyi-térre, találkozás Apával.
Búcsú Ákostól és Apától.
Séta a színházig.
A héten arról folyt a levelezés a zöldsárgán (első osztályom levelezőlistája), hogy Bea hazajön Lipcséből, s mivel Alpár fellép a William Shakespeare: III. Richárd darabban, menjünk színházba, ott találkozzunk. Így is lett: ott volt Bea, Emese és Levi. Alpárt megkerestük az előcsarnokban, Levi azonnal lencsevégre vette:
Az előadás alatt végig azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Tudatosan nem olvastam előre el a kritikákat, "tisztán" akartam látni a darabot. Általában onnan tudom eldönteni, hogy számomra jó volt-e a darab, ha utólag nem emlékszem magamra. Itt kevés jelenet kivételében nagyon is tudtam, hogy ott ülök, hogy néző vagyok. Nem fogott meg. Olyan színészek, akik máskor dobták magukat, most nem voltak ott, nem volt hitelük. Voltak jelenetek, amelyekben érezhető volt a sok munka, a színészek is mintha ezekben életre keltek volna: megtette hatását. Volt olyan jelenet, amit gusztustalannak, oda nem illőnek találtam.
Egy dolog viszont biztos: Bogdán Zsolt alakítása fergeteges volt!
A jobboldali képen ott van Alpár, Sir Thomas Vaughan (jobbról az első).
Szünetben (média!) fényképeződtünk. Jelen: Furu Levente, Kenderesi Emese, Butzke (Kádár) Bea:
Előadás után - előzetes megegyezésünkhöz híven - beültünk egy kávézóba, majd innen zárás után átsétáltunk a MusicPub-ba.
Beszélgettünk mindenről. Nagyon jó volt látni, hallani őket!
Közben érkeztek az Sms-ek: "Aba megittalszik", majd jóval később "Áko is alszik", aztán később nem jött semmi, gondoltam "Péter is alszik..."
Hajnali 4-kor értem haza, ilyen nemistudommikor volt...