Szombaton folyatás a Villa Frankán

Ezúttal családostól.
Aba megtalálta barátait. Ez itt Norbert,
Dávid,
és Levike:
Akik család nélkül jöttek:
Egyik Gyöngyi Heilbronnban,
másik Gyöngyi Detroitban él.
Fiúk:
Lányok:
A Juhász család Ákostalanul:
Apák és fiúk fociznak:
A többiek szurkolnak:
Aba nem aludt napközben semmit.
Késő délután elbúcsúztunk. Nagyon jó volt ez a hosszabbítás. Mindenki jól érezte magát, boldogan elkönyveltük, hogy mind jól vagyunk.

Délután buli

Délután az oszi is eljött (az udvarhelyi kórházból kimenőt kért értünk):
A buli a Dracula-vendéglőben (Dánoson, Segesvár mellett) volt.
Az oszinak ajándékba egy festményt és egy olyan fényképalbumot adtunk, melybe régi és új (családi) fényképeket ragasztottunk. Imivel:
Györke az oszival:
Kolival:
Miközben Ákos (Nagyiéknál Kolozsváron) alszik, Aba (Segesváron, N'Apu gondozásában) szundít, Apa és Anya ropják a táncot:
Nem érezzük a 20 évet! Ildivel:
Mielőtt az oszi elmenne,
csoportképhez állunk mind:
Az osztály:
Találkozunk 5 év múlva!

Ajándék tanárainkak, osztálytársainkak

Nagy Ferenc: Segesvár

A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb.
A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.

Márai Sándor

Oszióra

Találkozás az iskolaudvaron.
Szentannai Mózes osztályfőnökünk igazoltan hiányzott az oszióráról, Farkas Miklós matematika tanárunk helyettesítette.
Tanáraink közül még Gál Vilma, Ferencz Árpád és Gál András volt jelen.
Az iskola IX. osztálya műsorral köszöntött:

10 éves érettségi találkozó

Az Unitárius Kollégium 1998-ban végzett diákjainak meghívottja ma Anya és Réka. Anya másodjára vesz részt tanárként 10 éves érettségi találkozón. Réka Anyáért autózott, együtt mentek déli 2-re a Szentegyház utcai Agape vendéglőbe. A kollégisták a Brassai Sámuel líceum 3 osztályának végzett diákjaival együtt szervezték a találkozót, így négy osztály ünnepelt. Nem volt jelen minden diák, de aki eljött, az mind örvendett a találkozásnak.

A vendéglő alulnézetből:
A diákság:
A közös tanári kar: Molnos Sarolta, Majó Julianna és Kassay Ildikó:Ági néni (Bencze Ágnes igazgató) és Sári:Ilyenkor sok mindent meg lehet beszélni (Juli, Anya és Ildikó):Matematika-német duó:
Réka, a német tanárnő:
A természettudományok színei: Rozi (Péter Rozália), Berci (Szabó Bertalan) és Ildikó.
Korodi Laci (jobbról az első) a kollégium földrajz tanára volt:Fazakas István történelem tanár feleségével:Ági néni minden diákja sorsát számon tartja:“A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.” (Márai Sándor: A kassai bombák)