Szombaton folyatás a Villa Frankán

Ezúttal családostól.
Aba megtalálta barátait. Ez itt Norbert,
Dávid,
és Levike:
Akik család nélkül jöttek:
Egyik Gyöngyi Heilbronnban,
másik Gyöngyi Detroitban él.
Fiúk:
Lányok:
A Juhász család Ákostalanul:
Apák és fiúk fociznak:
A többiek szurkolnak:
Aba nem aludt napközben semmit.
Késő délután elbúcsúztunk. Nagyon jó volt ez a hosszabbítás. Mindenki jól érezte magát, boldogan elkönyveltük, hogy mind jól vagyunk.

Ünnepelünk

A Villa-Frankán folytatódik a keresztelői ünneplés. Ez Zsuzsiék esküvői buli-színtere. A kilátás rálátás a városra.A várra.Isti, a büszke keresztapa:A gyerekasztalnál ül most David (Xenia fia, aki egy napon született Abával 12 év eltéréssel), Orsi és Ákos:Jól összegyűjtöttem a bandát! - kuncog a kis Félix Hunor.
Balról jobbra Emike (Irénke húga), Irénke (Zsuzsi édesanyja), Christian (Thomas sógora), Xenia (Thomas nővére), Lillit (Xeniájék kislánya).
Levente, Bélu, Apa zabál, Isti és Réka:Thomas, Zsuzsi, Bélu és Réka:N'Apu, Gyuri bácsi, Mamu, Benedek Enikő és Benedek Jakab unitárius lelkész.Duma-duma:Játék:

Villa - Franka

Délelőtt az Aba alma+cseresznye+joghurtos tízóraija után felkerekedtünk és irány A hegy! Anya gyermekkorában minden vasárnap délután ide kirándult a családdal, itt tanult meg focizni, itt élvezték Bélu kisbaba-kiabálását és számos izgalmas emlék fűződik a háromszöghöz, a vadregényes tájhoz. A városra innen is lenézünk:
Aba délelőtti alvása elkezdődött, így Anya Ákosozhat. A hintázás variációi:
Né, állva is tudok! Megmondjuk Apának!
A gombaházikó megismerése:
Aba még mindig alszik! (2 órára sikeredett a mai)
N'Apu elkészíti a vízipuskát, majd az íjat:
Ákos, a vitéz:
Közben sül a husi,
és jöhet az ebédelés.
N'Apu, a szél fújja a levelet, vagy a levél a szelet?
Parittyát is készítsünk!
Asztali uralom:
Csak úúúgy...
Indulás haza a meredek ösvényen.
Én akarok elől menni! -kiáltja Ákos, kezében Albert, a gondosan zacskóba zárt hernyó. Mielőtt hazaértünk volna, kiszabadította, mert megsajnálta.
Terepjárózás:

Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.” (Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy sokat kell sétálni)