Kedves család! Kirúgtam a hámból: Anya

Délben Abával le a Teológiára.
Ebéd Nagyiéknál.
Repülés oviból Ákossal és Ádámmal a zeneiskolába.
Ákosvárás.
Ákossal séta a Matyi-térre, találkozás Apával.
Búcsú Ákostól és Apától.
Séta a színházig.
A héten arról folyt a levelezés a zöldsárgán (első osztályom levelezőlistája), hogy Bea hazajön Lipcséből, s mivel Alpár fellép a William Shakespeare: III. Richárd darabban, menjünk színházba, ott találkozzunk. Így is lett: ott volt Bea, Emese és Levi. Alpárt megkerestük az előcsarnokban, Levi azonnal lencsevégre vette:
Az előadás alatt végig azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Tudatosan nem olvastam előre el a kritikákat, "tisztán" akartam látni a darabot. Általában onnan tudom eldönteni, hogy számomra jó volt-e a darab, ha utólag nem emlékszem magamra. Itt kevés jelenet kivételében nagyon is tudtam, hogy ott ülök, hogy néző vagyok. Nem fogott meg. Olyan színészek, akik máskor dobták magukat, most nem voltak ott, nem volt hitelük. Voltak jelenetek, amelyekben érezhető volt a sok munka, a színészek is mintha ezekben életre keltek volna: megtette hatását. Volt olyan jelenet, amit gusztustalannak, oda nem illőnek találtam.
Egy dolog viszont biztos: Bogdán Zsolt alakítása fergeteges volt!
A jobboldali képen ott van Alpár, Sir Thomas Vaughan (jobbról az első).
Szünetben (média!) fényképeződtünk. Jelen: Furu Levente, Kenderesi Emese, Butzke (Kádár) Bea:
Előadás után - előzetes megegyezésünkhöz híven - beültünk egy kávézóba, majd innen zárás után átsétáltunk a MusicPub-ba.
Beszélgettünk mindenről. Nagyon jó volt látni, hallani őket!
Közben érkeztek az Sms-ek: "Aba megittalszik", majd jóval később "Áko is alszik", aztán később nem jött semmi, gondoltam "Péter is alszik..."
Hajnali 4-kor értem haza, ilyen nemistudommikor volt...