Fellegvári séta

Reggeli előtt a nagyfiúk újabb gondolatcsere mellett elmosogattak. Janek habosított, Péter tisztált. Mi rajtuk mulattunk.
“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Délelőtt - a csípős hideg ellenére - a fellegvári játszótérre autóztunk, ott találkoztunk Tupiékkal. A focipályán körbe-körbe szaladgálva melegítettünk.


Ki kér egy passzt?Menjünk, nézzünk le a városra!
Jobbról balra: Janek, Kincső, Emese, Fehér Máté és Fehér Zselyke (Tupiékkal jöttek), Sára, Tekla, Tupi, előtte Csenge, babakocsiban Zenkő, Aba, Annamari, Ákos, Péter.
Megjött Judi!
Tupex csávó és Janek-Tata-Ratata:
Teklus és Csenge bírják a hideget, Zenkő kevésbé.
- Anya, rosszul érzem magam! - fakad ki Ákos.
- Mi a baj?
- Hát elhagytuk az otthonunkat! Menjünk haza...- kérlel. Igen, ez apja fia.
Milyen a levegő ott fent?
Mielőtt hazajönnénk ebédelni, megmelegszünk egy csésze teával Tupiéknál.
Délután útra kel a Bődi család, várja őket Várad.
De most is mondjuk: Kolozsvár mindig vár!