Aba nagyon bújós. Szereti a simogatást, a bőr tapintását. A reggeli találkozásoknak nagyon örvend, mágnesként tapad. Ennél jobban már nem lehet! - gondolom sokszor magamban. Evés közben is időnként oldalra dől, zümmögve jelzi, hogy szüksége van egy puszira. Ekkor egymáshoz bújunk, feltöltődünk, majd minden folytatódhat a maga rendjén.
2008. november 25., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése