2008. november 30., vasárnap
Parlamenti választások
Választások. Egyéni jelöltekre (szenátor, képviselő) kell szavazni, nem pártlistákra.
"Na, Apa mikor megyünk már szavazni?" - unszolja Ákos Apát. Eddig buzgón gyűjtötte a képviselőjelöltek szórólapjait, minden választási plakátot megfigyelt, keresett.
Ma délután elmentek kettesben szavazni. Anya már rég eldöntötte, hogy idén először nem megy, mert nincs kire, mire. De végül lelkiismerete nem hagyta nyugton (meg aztán milyen példát mutatunk Ákosnak...), így ő is elment később.
2008. november 29., szombat
Levél Az Angyalnak
Két napja elkészült, de az ablakból elfelejtette elvinni az angyal (első éjjel a bepárásodott ablak el is áztatta felső sarkát). Biztos az éjszakai sírásoktól zavarodott össze...
Ákos rajzolta, Anya írta.
Mikor Apa és Anya estebéd közben megkérdezték Ákostól, mit hozzon az angyal, "írókészletet! " volt a spontán, hangos válasz. Aztán "jaj, nemnemnem, az van már nekem!". És körülnézett a konyhában: "Mit is hozzon, mit is hozzon?" után "Tudom, egy játékhűtőszekrényt!". Na, így került fel ez a levélre. A pulóvert Anya kérte számára, a többit ő. Abának ő kívánt. Boldogan faggatta Apát és Anyát, közben "Na még mondjatok!"sürgetésekkel lendülettel rajzolt.
Fehér éjek
Ez már a negyedik fehér éjszakánk. Hófehér. Ugyanis Aba felébred és nem alszik vissza. Általában kétszer ébred, egyszer rövidebb ideig van ébren (kb. fél óra), aztán a második ébrenlét 3-4 órát tart, ekkor hosszasan sírdogál. Nő a foga - gondoljuk, de nem bújt ki új azóta. Csak mozgó ölben nyugszik meg valamelyest. Ilyen eddig - 11 hónapos kora óta, amióta átalussza az éjszakát - 4-szer fordult elő. Tegnap éjjel Ákos is rázendített: sípcsontja fájt (növés, gondoljuk) és a torka égett.
Mindketten köhögnek és taknyolódnak.
2008. november 28., péntek
Múlt heti rajzok Ákos-adta címekkel
2008. november 27., csütörtök
10 éves a házassági papír
Ma 10 éve történt. Apa a Teológiáról, Anya a suliból (két matekóra közti lyukas órában) sietett a polgármesteri hivatal elé. Fontos találka ez a társadalom felé, férj és feleség lesznek.
Tanú nem kellett, így kettesben álltak a román köpcös trikolóros eskető előtt. Az ablakon kinézve látták, amint Mátyás figyeli lováról az eseményt.
Aláírások, majd a fényképész többszörös kérésére fényképek a román zászló előtt. Pupaţi-vă! - hangzott a felszólítás.
Kuncogva bújtak ki az utánuk következő pár násznépének virágos mosolyai között és miközben Apa a suliba kísérte Anyát, megbeszélték az esti találkát.
Ez volt "csak a papír" része...
2008. november 26., szerda
2008. november 25., kedd
A szenvedélyes bújó
Aba nagyon bújós. Szereti a simogatást, a bőr tapintását. A reggeli találkozásoknak nagyon örvend, mágnesként tapad. Ennél jobban már nem lehet! - gondolom sokszor magamban. Evés közben is időnként oldalra dől, zümmögve jelzi, hogy szüksége van egy puszira. Ekkor egymáshoz bújunk, feltöltődünk, majd minden folytatódhat a maga rendjén.
2008. november 24., hétfő
Kibújt a hetedik
Aba-fog. Az alsó kettő mellett balra.
És a járókát összepakoltuk még pénteken. Hogy lehessen szaladgálni szabadon.
2008. november 23., vasárnap
Fellegvári séta
Reggeli előtt a nagyfiúk újabb gondolatcsere mellett elmosogattak. Janek habosított, Péter tisztált. Mi rajtuk mulattunk.
“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Délelőtt - a csípős hideg ellenére - a fellegvári játszótérre autóztunk, ott találkoztunk Tupiékkal. A focipályán körbe-körbe szaladgálva melegítettünk.
Ki kér egy passzt?Menjünk, nézzünk le a városra!
Jobbról balra: Janek, Kincső, Emese, Fehér Máté és Fehér Zselyke (Tupiékkal jöttek), Sára, Tekla, Tupi, előtte Csenge, babakocsiban Zenkő, Aba, Annamari, Ákos, Péter.
Megjött Judi!
Tupex csávó és Janek-Tata-Ratata:
Teklus és Csenge bírják a hideget, Zenkő kevésbé.
- Anya, rosszul érzem magam! - fakad ki Ákos.
- Mi a baj?
- Hát elhagytuk az otthonunkat! Menjünk haza...- kérlel. Igen, ez apja fia.
Milyen a levegő ott fent?
Mielőtt hazajönnénk ebédelni, megmelegszünk egy csésze teával Tupiéknál.
Délután útra kel a Bődi család, várja őket Várad.
De most is mondjuk: Kolozsvár mindig vár!
2008. november 22., szombat
Pata utcai Megasztár
Megjöttek a Bődi lányok!
Ma délben megérkezett a Bődi család: Emese, Janek, Csenge, Kincső és Zenkő. Ákos azonnal szólt, hogy Aba és Zenkő össze fognak majd házasodni, mert majdnem egyforma magasak.
Aba most evett először töltött-káposztát a szalontai Bődi-nagymama főztjéből.
Kincső keresztlányunk rajzzal a kezében érkezett:
Délután a Sánta család és a Fekete család is vendégünk volt.
Réka két tehéntúrós-mazsolás rétessel, Judi egy nagy tál darázsfészekkel és a Tupi áltat pucolt, főzött, paszírozott gesztenyepürével érkezett.
A gyerekek:
A lányok a Megasztár-versenyre készülnek:
2008. november 20., csütörtök
Lascia in pace!
Gyerekszoba este. A fiúk a szőnyegen játszanak. Anya vasal, közben többször rászól Ákosra, hogy ne nyaggassa, ne gyömöszölje, ne húzza, ne tolja Abát. Egy idő után:
- Ákos, milyen nyelven mondjam, hogy hagyd békén Abát? - retorikus kérdés.
- Olaszul! - jön a gyors, nyílt tekintetű válasz.
Eszmény és történelem
Dobai István dédnagyapa két könyve - Tűnődések a történelemről és Múlandó Szilágyság
- kapcsán Végh László atomfizikus (Debrecen) és Sipos Gábor történész
(Kolozsvár) tartottak ma egy-egy vitaindító előadást, amin Apa is részt vett.
Angyalének
Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.
Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.
Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Villa! - mondja Aba
A Mámmá, Annya, Nyanya és más félszavak után, a napokban gügyögte, de ma tisztán kimondta reggelinél: Villa!
Ezt tekintjük első kimondott szavának.
2008. november 17., hétfő
Mai fotók a fiúkról
Zümmögés és mese
Ma délután zeneovi Abával.
Ákos ekkora korában bújt, nem mert elszéledni tőlem. Aba megy, kurjantgat, néha visszatér hozzám. Odabújt egy kisfiúhoz, egy síró kislánynak játékot vitt.
A zümmögés után nagyon jó előadást tartott nekünk Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője. Pozitív kisugárzása egyből megfogott.
Leírok egy pár gondolatot, ami megragadott.
- Éljük meg anyaságunkat kellőképpen, mélyen, jókedvvel.
- Gyermeknevelésünkben a szerepeket határozottan kell körvonalazni. A lánygyermekeket édesanyáknak kell nevelni, a fiúgyermekeket erőt adó támasznak.
A magyar oltár képe legyen előttünk: Középen Mária, az anya. Jobbján István, a vezető, az erő megtestesítője. Kezében a jogar és az országot jelképező alma, a koronát felajánlja Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Balján László, a lovagiasság és vitézi magatartás megtestesítője.
- Ezért a lányoknak babát adjunk a kezükbe, tanulják meg a ringatást, a pólyázást, az anyaszerepet erősítsük bennük. És igenis, a fiúknak adjunk fegyvert a kezébe. Ne golyószórós puskákat, villogó és hangos fegyvereket, hanem fakardot. A nagyobbaknak: parittyát, íjat. Teljes mértékben egyetértek.
- A mese mondása vagy olvasása közben legyen szemkontaktus. A mesélés ráérős legyen, ne siessünk. Nem kell föltétlenül képes könyvből olvasni a mesét, a gyermek fantáziája jobban társít. Nem kell a gyermek pontosan értse a verseket, a zeneiség, a ritmus is üzen.
- Az édesmázas, szájbarágós rajzú meséskönyveket, leporellókat nem ajánlja.
- A magyar népmesékből minél többet, sokszor. Nem igaz, hogy horror (ellentétben a Grimm mesékkel). A boszorkány igenis kell a mesében, mert a gyerek tele van szorongással és ezt levezetheti mesehallgatás közben. A magyar népmesék a szülők, nagyszülők iránti tiszteletet erősítik, az életigenlést, a gyermekvállalást. A magyar gyermekirodalom egyik leggazdagabb a gyermekirodalmak közül, örvendjünk neki, olvassuk, használjuk.
- Sok név elhangzott, de Móra Ferencet emelte ki leginkább az ajánlott gyermekirodalomból.
- A más nyelvből fordított könyvek, modern meséskönyvek kiválasztásánál fokozottan vigyázzunk. Itt felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar irodalomban nincs Télapó. Olyan, hogy tél apó van, aki elviszi a havat (akár a tavasz tündére), de ez nem a Mikulás. Nekünk Mikulásunk és Angyalunk van, punktum.
- Vigyük gyerekünket falura, beszélgessenek öregekkel.
Boldogan hallgattam az előadást, néztem a szemléltető könyveket.
Egyszer lehervadt a mosolyom. Ugyanis gyermekrajzokról volt szó, pontosabban a Nap rajzolásáról. "Ha a Napnak nincs arca, ott komoly gondok vannak..."- mondta Emese, az előadó (megkért, hogy tegezzük). Magam előtt láttam Ákos rajzait: a Nap arctalan. Na puff neki! Azt is elmondta Emese, hogy a Nap az Apát jelképezi, a felhők az Anyát. Nem tudom, mit jelentsen ez, de utánanézek.
2008. november 16., vasárnap
Családi sorozat
Ma új sorozat indul családi életünkben.
Címe: Anya és Apa Kettesben Elmennek Valahova.
Időpont: heti egy este.
Programfelelős: Anya.
Fizet: Apa.
Világítás, hangosítás, felügyelő (azaz gyermekprogram): Nagyi és Nagyapa.
A mai első felvonás: karamell ízesítésű tea melletti beszélgetés gyertyafényes teázóban.
Novemberi vasárnap
A hétvégén ünnepelte az Erdélyi Unitárius Egyház fennállásának 440. évfordulóját. Ez itthon abban állt, hogy Anyának végig hiányérzete, lelkiismeret furdalása volt magával szemben, hogy nem sikerült elmennie a rendezvénysorozatra. Pedig most (végre!) megjelent Dávid Ferenc életéről, munkásságáról egy könyv, pénteken volt a könyvbemutató.
Ma délelőtt Anya Ákossal templomba ment. A szószéki szolgálatot Varró Bodoczi Barna (Anya salamoni osztályából) végezte.
Míg Barni szépen prédikált ("Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért...") , Ákos az utolsó padban szorgalmasan rajzolt. (Nem akart a vasárnapi iskolásokhoz csatlakozni.)
A teológusok ünnepi műsorral készültek, Dávid Ferencre emlékeztünk.
2008. november 15., szombat
Anya Apának szobrot állít
GyurmaNap
Ma délelőtt Orsit gyurmázásra hívtuk. A só+liszt+víz+olaj alapanyagú gyurmát először simán, majd festve használták.
Színezék: pirospaprika, vízfesték. Díszítés: koreánder.
Ákosnak tér kell a tortadíszítéshez.
Anya is gyurmázott közben:
Aztán ebéd:
Ebéd közben megérkezett Réka az ünnepi istentiszteletről és Orsival hazamentek.
A délutáni alvás után Ákos újra alkotni akart.
Abának is elkészítettük a lábnyomatát a szülinapjára kapott anyagból.
A megmaradt szélekből Anya Apának készített egy ajándékszobrocskát.