Szóló szőlő, mosolygó alma...

- Anya, aggyál nekem ajándékot! - mondja Aba délelőtti golyós-játék közben.
- Miért?
- Hogy legyek boldog! - simogatja pocakját.
Ákos szed egy tál szőlőt, abból készül a szőlőlé. Van egy kis alma a kertből, így a kettő együtt a vaniliás pudingporral és egy tortalappal jó kis desszertnek indul. Délutáni alvás előtt elkészül, de mivel még forró, nem eszünk belőle. És Apát is meg kell várnunk vele.
- Most alszunk egy kicsit, aztán megesszük a tortát! - meséli Aba Samujának a kiságyban.
Első mondata felkeléskor: Akarok tortát enni!
Gyertya nélkül nem igazi a torta. Kétszer gyújtjuk, kétszer fújjuk. Istinek volt tegnap szülinapja, legyen ez az ő tiszteletére.
Esszük.
- Egyik Ákosé, másik tiém - magyaráz Aba, majd - Hó van a vallilia? - kíváncsiskodik.
Esszük. Aztán Ákos felsóhajt: Hát, Anya, ez a kísérlet most nem sikerült!
Igen, nem lett olyan finom. Megegyeztünk, hogy máskor a szőlőlevet mellőzzük, ami azt jelenti, hogy torta mellé isszuk.