Találkozás a ballagókkal

Ma délelőtt Abával suliba sietettem, mert a János Zsigmond Unitárius Kollégium reál osztálya, akiket egy évig, tizedik osztályos korukban tanítottam, éneklésre hívtak.
Aba komolyan figyelte, amint volt diákjaimhoz szólok, majd azt is, ahogyan ők szépen együtt énekelnek.
Ebben az osztályban, 2007. március 23-án, pénteken 10 óra után, trigonometrikus egyenletek megoldása közben éreztem először Aba rúgását. Sütött a nap és arra gondoltam, hogy fiú lesz...
Úgy döntöttünk, hogy nem vonulunk kint, az osztályteremben énekelnek.
Szerettem hozzájuk órára bemenni, mindig készültek, mindig jó kedvvel vártak. Csaba most is azzal várt, hogy: Vegyünk elő cetlit?
Csoportkép:
Részlet:

Tizedik osztály (2007) utolsó matematika óráján egy ajándékot kaptam tőlük. Ildikó festett, ragasztott egy (unitárius galambos) dobozt, abba mindenki gipszöntvényből egy-egy figurát készített, melynek hátára nevét írta. Ezt lefényképeztem (mindkét oldalukkal) és most ők kapták ezt ajándékként emléklap formájában tőlem.

Gondolatod legyen igaz, lelked tiszta, életutad napsütéses!

A tőlük kapott kicsengetési kártyákat itthon bontottam ki (általában kézbesítéskor azonnal megnézem, de most Abára való tekintettel, nem tettem) és miután Abát lefektettem, meghatottan olvasgattam őszinte vallomásaikat újra meg újra.