Mámesz születésnapján

Tompa László: Anyám kinéz az ablakon
Anyám reggelenként
Ablakán kinéz:
fagyott, jól felöltözz
lelkem, ha kimész.
Máskor szól: no lám, hogy
Átsütött a nyár,
Nehogy kigyúltan
Hideget igyál.
Mindig így figyel rám,
Törődik velem.
Most ne legyek lassú,
Most ne hirtelen.
S teszi ezt, mióta
Megszülettem én,
És folytatja most is
Ameddig csak él.
Mert a lelkem Ő
Velem van itt is.
Anyagondja rajtam,
Varázsing és pajzs.
Ezért rám akármi
Rossz is agyarog,
Nem verhet le, érzem,
Megvéd egy halott.