Vonatos séta - Apának meséli Ákos

Tegnap, mielőtt visszauhuztál volna Kolozsvárra, köveket dobáltunk Abával a Küküllőbe a piaci hídról. Az enyémek nagyobbat csobbantak, mert előre (alapos válogatással) összegyűjtöttem a legnagyobb köveket és odacipeltem.
Délután a Küköllőparton sétáltunk Mamuval, sokszor énekeltük a Der Hahn ist tot, der Hahn ist tot éneket (kánonban is), találkoztunk bácsi ismerőssel, nénikkel (az egyik néni román néni volt, elszámoltam neki huszonháromig románul), lejtőn fel-le szaladgáltunk, Anyával bekukkintottam az ortodox templomba, de féltem és kisiettünk, gyűjtöttem szomorúfűz-kukacot főzelékkotyvasztáshoz. Ma reggel a fekete gőzmozdonyt látogattuk meg.
Közben Anya gyermekkoráról mesélt (tudod, Apa, amiket már kívülről tudunk...), de most a buzogányról is szó esett.
Többször körbeszaladtam a gőzmozdony körüli bekerített teret a kerítésen belül. A Ginko biloba fától indultam, Anya és Aba ott vártak és integettek.
Mivel már 5 éves vagyok, felülhettem az öreg (1892) mozdonyra.
Aba is igyekezett, de - hiába állítja, hogy két (tetyő!) éves, ha kérdezzük - még segítségre szorul.
Aba nyűgös is, mert kibújt a harmadik zápfoga. Most már 11 foga lesz.
Ne félj, Apa, ezek a sínek nem találkoznak, csak úgy tűnik!
Abának vásároltunk egy üvegmosót, azzal kardozott és csatakiáltott.
Sajnos, itt is kell ebéd után aludnom. De itt az a jó, hogy Anya mellettem marad és mesél, míg el nem alszom.