Ajándék-alkotás Apának

Rég eldöntöttem, hogy Pétert szülinapján egy akril-festménnyel ajándékozom meg. Témáját is kiválasztottam: a szokásos péntek esti teázás, azaz két teáscsésze + a forró tea párolgása. Halogattam, halogattam, aztán érdekes dolog történt. A huzat kinyitotta a konyhaablakot és a párkányon levő kiscsésze (amiben egy növény próbált gyökeret verni) darabokra tört a konyha földjén. Néztem, aztán megvilágosodott előttem: ez lesz a festményem csészéje. Egyik csészéje. Nem sok habozás után feláldoztam az alkotás oltárán egy hasonló csészét. (Akarattal nehezebb volt olyanra formálni, mint a szélhozta véletlen művet...) Volt egy mélyebb üvegtelen képráma keretem, annak hátlapját lefestettem narancssárgára, a gőzöket és teázás alatti beszédtémákat is belefestettem, aztán jött a ragasztás. Utána két teástasakot beidézeteztem, és azt is ráragasztottam. A napfény miatt árnyékot vet a képráma (a felső fekete csík árnyék).
Péntek este:
Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel. (Márai Sándor)