Ali Aba

Tegnap Ákos Anyával megnézték az Ali Baba és vagy negyven rabló című családi mjúzikelt az operában. Nagyszerű előadás, nagyon élvezték, mindenki menjen el megnézni.
Ma reggeli Aba-replika:
- Mit kérsz enni, kicsi rabló?
- Én nem kicsi vagyok, én nagy rabló vagyok, nézd meg, a földig érek!

Hétfő délután

Temetés után a fiúkkal Rékáékhoz bicikliztünk, hogy találkozzanak Mamuval, Tátesszel és Ferkóval.
Aba kijelenti, hogy nem megy holnap Ákossal az Alibabába, mert fél a 40 rablótól.
"Anya, telefonálj a költőnek, hogy vegye ki a 40 rablót, s akkor megyek" - jelenti ki a főnöknek született Aba.
Indulás Segesvárra.
Mikor mehetek Segesvárra?

"Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen"

- ez volt Dr. Szabó Árpád kedvenc Bartalis János - idézete.
Nehéz volt levegőt is venni, súlyos minden pillanat. Bálint Benczédi Ferenc püspök prédikációja szép, méltóságteljes volt. Felkaptam a fejem, mikor a városfalvi, őt bátorító lelkészről beszélt, id. Báró József dédnagyapámról. Ott ült Tátesz, Bélu, Mamu (a városfalvi Loreleit-szavaló játszótárs).
Ma arra gondoltam, hogy akkor mondhatjuk, hogy felnőttek vagyunk, amikor már többen ismernek meg egyénként, mint valakinek az unokájaként, gyermekeként.
Ha Szabó Árpádra gondolok, akkor elsőként gyermekkorom egy színfoltját látom magam előtt: a többszöri "Nem tudom a végtelenben..." gitározások alatt az otthoni, segesvári templomban látom a bátorító dicséretet nagyon kék szemében. Aztán, később: neki is köszönhetem azt, hogy a suliba tanítani (püspökség előtt bevett kanyarban érzem főleg) úgy mentem, mint haza. Tudtam, hogy nyugodtan fordulhatok hozzá, ha gondban vagyok. Mindig éreztem szeretetét. Hiányozni fog!

Gyerekszoba-forradalom

Június elsején a kismamaklub levelezőlistáján hirdettek egy eladó használt Ikea galéria-ágyat. Apa és Anya azonnal eldöntötték, hogy megveszik Ákosnak. Azóta várja Ákos, hogy összeszerelődjön. Végre takaríthatja a rácsokat, ma összeáll az emeleti ágya:
Ákos nagyon boldogan feküdt le ma este.
Aba örökli Ákos ágyát, a kiságy egyelőre az előszobában lábatlankodik. És átlósan helyet cserélt az Aba-sarok.

Fészer-rakás

Apa fészert épít, Ákos segít. (Anya még nem tud talpon járni.)

Istentisztelet helyett sürgősség

Este Anya kivitte sötétben a szemetet, de közben még egy zsáknyi kiszuperált ruhát a garázsba vitt volna. De a garázsajtóban lefektetett lécet nem látta, rálépett. A szeget tisztán érezte, amint talpába fúródik, gyorsan ki is lépett belőle.
Ákos ovis szülinapi zsúron volt, Apa hazahozta, majd eldöntötte a család, hogy reggel indulás a kórházba.
Ma, reggeli után, Anya lebiciklizett a sürgősségre, ahol operatívan, kedvesen beadták a tetánuszt, berivanolozták, bekötötték a talpát és máris gurulhatott (kissé nehezebben, mint odaút) haza.

Élet

Körúton

Fekete csend a Kossuth Lajos utcában

A belvárosi unitárius templom tisztelegve kihúzva tartja a súlyos fekete zászlót: tegnap elhunyt Dr. Szabó Árpád nyugalmazott unitárius püspök. Az iskola is lehajtott fővel gyászol. A sarkon túl a Teológia is.
Szerettük. Tiszteltük. Nehéz ilyenkor beszélni, írni.

Apa jelenti: Nagyi "nyugis" lett!

Nagyi mától nyugdíjas! Sok türelmet az unokákhoz! :)

Kiskirályból kiskirály

Őszi hálaadás Anyának, tanévnyitó Apának

Délelőtt Anya templomba biciklizik. Ez AZ ÜNNEP számára Aba születése óta.
Délután Apa teológiai évnyitón.

Rékát ünnepeljük

Rékának hétfőn lesz a szülinapja, mára meghívtuk hozzánk vacsorára. Apa ötlete valósul meg:
A háttérben Aba fűzi a "csak vinetát", Ákos és Orsi diót törnek.
Előtérben sül a vacsi.
Az ünnepelt elmélyül ajándékkönyvében. Ez is volt a célunk: lazítani.
Kérek még husit, de sok kecsappal!
A sütiket még kint esszük, de sötétedéskor az ősz beterel minket a nappaliba.
Ákos ragasztásos kompozicióval köszönti Rékát, Aba nonfiguratív rajzzal: Isten éltessen, keresztmama!

Részleges visszajelzés

Csütörtökön délelőtt beszéltem a rezidens orvosnővel telefonon: eddigi eredmények alapján Ákos se laktózra, se glukózra nem érzékeny. Pénteken délben a doktor úr ugyanezt megerősítette, kiadta Ákos papírjait. Még egy eredményt kell megvárnunk, 10 nap múlva újabb találkozás vele, akkor összegzi és kiértékeli az eredményeket.

Szeptemberi napsütés

Délután az oviudvaron játszanak a gyerekek. Apa és Anya itt találkoznak, innen biciklizik haza a család: elől gurul Anya, utána Ákos, követi Apa és Aba. Mókuslak Abával:

Ákos kivizsgáláson

Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött: néha, mikor tejet vagy édeset eszik, azonnal szalad a vécére. Ilyenkor kirobbanó a széklete. Nem minden tej/cukor evéskor. Viszont elégszer ahhoz, hogy zavaró legyen és elgondolkoztasson. Rég tervezzük: a laktóz és a glukóz érzékenységet tesztelni kellene.
Előzetes megbeszélés után (Batiz Attila - mókusapuka - orvos segített) reggel étlen/szomjan indultunk a III-as gyermekkorházba, 8-kor kezünkben a Kati által kiállított küldőcédulával vártuk már irodája előtt a doktor urat.
9 óra után valamivel bent voltunk a rendelőben, ahol, miután Farcău doktor úr apró részletekbe menően megtudta Ákos étkezési, alvási szokásait, megvizsgálta a megszeppent Ákost, megnyomkodta, meghallgatta. Közben elmondta, hogy egészségesnek látja a gyerkőcök és mivel ez a tünet (krónikus hasmenés) nem társult soha lázzal vagy egyéb rendellenességgel, ő már eleve irritált bélszindrómára gyanakszik. Ebben a mellette ülő rezidens orvosnő is egyetértett. Főleg akkor kapta fel a fejét, amikor megtudta, hogy nekem is az volt tavaly májusban, és hogy Apa sokmindenre allergiás .
Ákos hozzám bújt, úgy hallgatta tovább az értekezést.
Költöztünk az utóbbi évben? - első kérdés.
Szereti az ovit? Érte-e valami baleset, trauma? - ezekkel a kérdésekkel próbálta az IBS-t alátámasztani, mert hangsúlyozta, hogy ő erre gyanakszik.
10-kor felmentünk az emeletre, ahol egy kórterembe kellett várnunk, hogy szólítsanak véranalízisre. A fülledt levegőjű kórteremben 6 anyuka, 7 gyerek (felszakadozott köhögések) ült az ágyakon, az ágyak között alig egy közlekedésnyi hely. Egy ideig álltunk az ajtóban, aztán a kagyló melletti kicsi helyen, de végül kimentünk a folyosóra, gondoltunk, inkább ott várakozunk. Ránk szóltak, hogy nem szabad kint állingálni, menjünk vissza. Visszamentünk. Egy magyar anyuka intett, üljünk az ő ágya végére. Beszélgettünk, telt az idő. Ákos még nem evett, nem ivott. Vajon hívnak, szólnak? Kimentem, megkérdeztem. Üljek, várjak nyugodtan. Alig csuktam be a "kórtermünk" ajtaját, máris jöttek, hogy "Juhos" gyerek a soros. A kis rendelőben lefektették Ákost, jobb karját kinyújtva kellett tartsa és a kézfejébe szúrták a vastagnak tűnő tűt, várták, hogy csepegjen a vére az előkészített 3 üvegbe. (Visszaköszönt bennem a pont 3 évvel ezelőtti sok Aba-vérvétel és nagyot nyeltem). Túl lassan csepegett vére, türelmetlenkedtek a nővérek, panaszkodtak, hogy mennyi dolguk van. Ákosnak fájt, mert a tűt forgatták, nyomták, hogy könnyebben folyjon a vér. Nem folyt. Figyelemelterelés: Ákossal felevenítettük a balatoni nyaralás egyik momentumát, azt, amikor eltűnt a gumicsónak egyik evezője és megijedtünk. Mit fog szólni a házigazda, aki csak az unokái kedvéért szokta lehozni a padlásról a csónakot? És értünk. Mi lesz, ha nem kerül meg az evező? Aztán megtaláltuk. Ákos emlékezett, hogy a seprűt elsodorta a víz a szomszéd mólójára.
Ekkor már a karjában keresték a vénát, ezúttal eltalálták, ömlött a vére, a földön tócsa vöröslött már, mire megtelt a harmadik üveg is. Sírt.
Visszaküldtek, hogy várjunk még. 5 perc után újra vért vettek, ezúttal az ujjbegyéből: vércukorszint mérés. Egy tasak 35g-nyi fehér port adtak át, hogy oldjam fel 2 deci vízben, igya meg Ákos, rá egy fél órára újra jelentkezzünk vérvételre. Kértem szépen poharat. Nincs, oldjam meg valahogy. Arra gondoltam, hogy veszek lent a kávéautomatában magamnak egy teát, az a pohár megfelel majd. A kórterembe léptem előtte, a magyar nő nekem adta a saját műanyag poharát. Kimostam szappannal és forró vízzel, abba feloldottam a fehér laktózport, a szomjas és éhes Ákos szó nélkül megitta. Fél óránként mentünk ujjbegyszúrásra, ez már nem volt gond Ákosnak, bátran tartotta ujját. Összesen 5-ször, az utolsó délben 1 órakor volt.
Szegény Aba! - sóhajtott egyik ilyen szünetben - Mit is csinál egyedül az oviban?
Egyik szünetben ultrahang vizsgálatra várakoztunk, de mire sorra kerültünk, pont letelt a félóránk, vissza kellett lépcsőznünk az ujjbegyszúrásra. A következő szünetben nagyon alaposan (majdnem egy fél óra) megvizsgálták Ákost. Fel-fel kacagott a csiklandozó, zselével bekent hasán mozgó mütyür érintésére. Először egy rezidens orvosnő, majd egy orvos csúsztatta végig máján, veséjén, vékonybelén a kétféle ultrahangkart. Azt kétszer is megkérdezték, - pozitív választ várva - hogy volt-e legutóbb valami fertőzése.
Kilépésünk után 5 perccel, kezembe nyomták a leírást. Felszaladtunk szúrásra, majd le az udvarra. Itt lehetett tanulmányozni a papírokat. És fényképezni.
Nusit ovisebédidőben hívtam, megnyugtatott, hogy az ebédet félreteszik Ákosnak.
Utolsó szuri után boldogan szaladtunk a trolimegállóba, oviba. Otthagytam a fáradt Ákost, Nusi és Ildikó átvették, ölelték, meséltették, etették.
Esti mese után Ákos sóhajtozik:
- Ez volt a legrosszabb nap!
- Igen... - bólint Anya egyetértően a fenti eseményekre gondolva.
- Mert nem biciklivel mentem oviba! - sóhajtozik tovább Ákombákom.

De jó itthon!

Hazabiciklizés után kerti program: összeszedjük a diót, a lehullott gyümölcsöket, takarítjuk azt kerítés melletti területet, ahova Apa fészert szeretne építeni. Ákos komoly metszőtevékenysége nélkülözhetetlen.

Ö

Ákos: - Kell böfögni, csak nem jön.
Aba: - Akkor azt jelenti, hogy nemkell böfögni!

Indul a mókustanév

Reggel 7 óra 10 perckor Ákos és Anya kigurulnak a kapun, gyér forgalomban le a Balassa utcán, keresztezik a Deák Ferenc utcát, majd végig a Bolyai utcán, ráfordulnak a Dávid Ferenc utcára, s máris az "új"ovi kapuja előtt parkolnak. Ákos büszkén köti le biciklijét az új (Apa régi) biciklilezárójával.
Csak a kezem fázik! (Azóta előkerült a biciklikesztyű.)
Az oviban Ákos boldogan leltározza szekrénykéjét. Minden mókusnak jel a szekrénykén. Ákos jele a zongora. Abáé a színes kisvonat. Szekrényeik egymás alatt vannak.
Aba Apával gurul le fél 9-re. Piros pontos nap a mai:
A nap várva várt momentuma: együtt biciklizünk haza délután 5-kor. Indulás az ovi udvaráról:
Ezennel megkezdődött Aba második, Ákos utolsó (ötödik) ovis tanéve.

Fenyegetés

Aba mérges:
- Ákos, megfoglak és kidoblak a világegyetembe!

Aba alvótársai

Abának nincs stabil alvómacija. Samu annak indult, de Aba az egynapi szerelem után valósággal dobja kegyvesztettjeit, újakért kezd teljes erőbedobással rajongani. Ma este tömegnyomor:
Ákos Józsikájával alszik 0 hónapos kora óta. Minden éjszaka.

N'Apunak festmények szülinapra

Ákos-mű:
Aba-mű:

Pizsamaosztás előtt buli

Kiszállás

Reggel Orsi azzal a kéréssel hívott telefonon, aludjanak ott a fiúk. Aba nyomban beleegyezett, Ákos még gondolkodási időt kért. Délután átmentünk, ott Ákos is az táborozás mellett döntött.
Buliztak, majd pizsi-osztás tornával.

"Ibolya"

Nagyapa átkiabál a másik szobába Nagyinak:
- Milyen konyhagépet akarok megvenni neked meglepetésnek a szülinapodra?

Heti hírek:

A héten nem kezdődött meg az ovi, mert tatarozták a mókustermet is. Egész héten a fiúk a Teológián nyaraltak egy hetet: Nagyi finomakat főzött nekik, Nagyapa mesélt, bicikliztek, játszottak.
Megkezdődött Ákos zongoraórázása is, ezúttal hetente kétszer fél óra. Kis szünidő után még jobban megkedvelte a zongorázást.
Anya elkezdte az aktív sulizást: heti 21 óra, gyűlések, készülések. Mamu biciklijével repült minden reggel le a suliba. (Egy reggel le is repült róla leszállás helyett, az ülésbe beakadt esőkabát miatt.)
Apát előléptették a mókusszülők bizottságának elnökévé.

Pezsgő-fürdő

Ákos viccet mond

Egy járókelő megkérdi az undok kismalactól:
- Ez a Deák Ferenc utca?
- Nem! Ez az én cuccom!

Aba beszorult

Túl közel volt az etetőszék az asztalhoz, amikor vacsora végén ki akart mászni:
- Jaj, beszorultam! Hívjátok Róbert Gidát!

Aba és az alvás

- Én nem akarok aludni!
- Miért?
- Mert olyan unalmas...

Aba kitalált meséje:

Babócai Nagyapa vándorol. Társai kísérik. Két süni: Baci és Vletni; az egy lábon ugráló kék macska, Lettöman; két kisegér: Dzseribő és fia, Jetti. Babócai Nagyapának nincs otthona, nincs családja, de ő mindenütt lakik. Amikor elfárad, a Kék Ágyban alszik. A társai az ágy alatt. Hosszú kabátja van, zsebében egy kulcs, ami vízből van.

Ákos illusztrációja.

Évnyitó

Reggel Ákos és Anya évnyitóra sietettek. Ákos kíváncsi, milyen a most már öregmókus Kristófnak, Annának és Hangának az első iskolanap. Az igazi elválást tőlük ma érzékeli.
Judi fent a karzatban figyeli a másodikos Teklust és a nyolcadikos Sárát.
Réka itt bal oldalt piros kabátban várja a zászló után bevonuló újakat: elsősök, ötödikesek (Orsi), kilencedikesek.
Elsősök:
Orsi ötödikes:
Új kép: Orsi matektanárnőjével.
Ildiéknek is kezdet: Zsuzsi itt marad Kolozsváron a kollégiumban.