Ákost nem vették fel a délutáni zeneiskolába

Kedden beírattam Ákost az állami délutáni zeneiskola vizsgájára.
Szerdán részt vett az előkészítőn, ahol elmondták neki újra, hogy két éneket kell elénekelnie, ceruzával vissza kell kopogtatnia a lekopogtatott ritmust és a zongorán megszólaltatott hangot kell visszaénekelnie. Egy magyar anyanyelvű tanár bácsi fogadta, mondta, másnap ő lesz bent a vizsgán. Délután többször elénekelte itthon az általa kiválasztott két éneket: Egy boszorka van és Alma, alma. Kopogtattunk (mindig tökéletes volt), hangokat utánoztunk. Felkészültünk.
Csütörtökön iskolából mentünk a vizsgára. Odaérkezve, bekarikázták a nevét és egy román anyanyelvű tanár kíséretében és az épp összegyűlt 15 gyerekkel (főleg román gyerekekkel) bevitték egy - szülőket nem engedtek be - zsúfolt terembe. Ákos megriadt a tömeg láttán és a román szöveg hallatán. Elkezdett sírni, (azt mondtad itt lesz az a tanárbácsi!), de bement. A teremben (ajtórésből láttam) egy asztalnál a vizsgáztató bizottság (kb. hat tanár), mögöttük több más - gondolom - tanár. A gyerekeket szembe ültették a bizottsággal. Szipogva jött ki. Elmesélte, hogy nem értette, amit mondanak, aztán később szóltak hozzá magyarul is, elénekelte (de halkan) az énekeket és megcsinálta, amit kellett.
Eszembe jutott, hogy Judi ugyanezt mesélte annak idején, amikor Tekla vizsgázott: vegyes bizottság vegyesen keverve, többnyire románul vizsgáztatja a gyerekeket.
83 elsős jelentkezett ma a Horea úti zeneiskola vizsgájára. Aki bejut, annak ingyenes a délutáni oktatás: heti 2 alkalmi hangszeroktatás és heti 1 elmélet óra.
A 83 jelentkezőből 39 jutott be. 63 román gyerekből bejutott 32 (fele), 20 magyar jelentkezőből 7 (1/3-a). Ami azt mutatja, hogy a román gyerekek vagy tehetségesebbek vagy jól vizsgáznak.
Az eredményhirdetés után elmentem Ildikóval, S. Kincső édesanyjával, hogy rákérdezzünk az osztályzásra. Az ottani tanár elmondta (fellebezésre nincs lehetőség!), hogy ha nem zongorára iratkoztak volna, lehet, bejutnak. A helyek száma hangszerenként van megszabva. Ezt senki nem mondta előre. Zongorára 38-an jelentkeztek, bejutottak 10-en. Tehát nem a tehetség, a zeneiség számít, hanem a választott hangszer dönt.
Szóvá tettem, hogy nem tartom igazságosnak, hogy a román és magyar gyerekeket egyszerre vizsgáztatják: a magyar gyerek az amúgy is stresszes vizsgahelyzetben, amikor szerepelnie kell, nem indul ugyanolyan eséllyel mint a román gyerek.
Válasz: a zenének nincs nyelve, nemzetközi.
Mondom, jó, akkor vizsgáztassák őket mind angolul. Ha már ez az 5 perc dönti el a bejutást, és ha már nincsenek külön román/magyar helyek, akkor ugyanaz a stresszhelyzet érjen minden gyermeket. Román és magyar gyereket egyaránt. Mondom, Ákos megijedt, sírt.
Válasz: Menjek haza, neveljem meg a fiamat.
Mondom, ezt meglepően hallom egy pedagógus, egy (érzékeny lelkű?) zenésztől. Ákos ilyennek született: félénk, megijed ilyen helyzetben, de ez nem azt jelenti, hogy nem zenélhet. (Chopint se vették volna fel a zeneiskolába?)
Válasz: Adtak neki cukorkát, hogy megnyugodjon.
Mondom, nem cukorka kell, hanem ugyanolyan stabil környezet, amilyen a román gyereknek adatott. Megértem, hogy a bizottság nem állhat csak magyar tanárokból, de a magyar gyerekeket vizsgáztassák külön. Tűzzenek ki időpontot, a rendet mindenki igényli, betartja.
Azon is tűnődtem, hogy a bejutást hogy lehet 5 perc pillanatnyi teljesítmény alapján elbírálni. A felnőtteknél más a helyzet, de 6-7 éveseknél nem tud ez objektív lenni. A modern technika világában miért nem lehet ezt a vizsgakritériumot átgondolni? Vagy ez mindenkinek megfelel így? Ákos és Kincső zeneoviba jártak, minden ovis ünnepélyen énekeltek (akár egyedül is, színpadon, közönség előtt), Ákos egy éve zongorázik. Elfogadom, hogy van ügyesebb, tehetségesebb gyerek nála, de csak akkor, ha a vizsgáztatás nem diszkriminatív.
Bosszantó, hogy mi (erdélyi magyarok) létre kell hozzuk a párhuzamos fizetéses intézményeket (bölcsőde, zeneiskola - ez is van, délutáni), holott mi is ugyanolyan adófizető polgárok vagyunk, mint a román szülők. Jó, tegyük fel, hogy ebbe is beletörődtünk. De akkor ne mondja senki, hogy ez nem diszkrimináció.
Ákosnak pizsamaosztáskor (nem nagy jelentőséget tulajdonítva a dolognak - hangon) adtam hírül, hogy nem jutott be.
- Nem voltam jó?
- De, csak a többiek jobbak voltak.
- Megpróbálhatom még egyszer?
....
Természetesen Ákos továbbra is fog zongorázni, legjobb tanára van.
De ezt a vizsgát kudarcként élem meg nemcsak én, hanem a többi magyar szülő is.