Ma este Orsi zeneiskolás évzáróján vettünk részt. A délutáni zeneiskolások között Ákos boldogan fedezte fel ismerőseit: Borit, Adriennt, Saroltát. Az is tetszett Ákosnak, hogy Fekete Miklós zenetanárBÁCSI vezényelt.
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
És mi kirúgunk a hámból. Azaz elidőzünk a nagyszobai fotelben, a megszokottnál később fekszünk.
A tejikót kivételesen nem az ágyban iszom...
Jó éjszakát!
“A legpihentetőbb megújító erők: az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz.”
(egy orvosi váróterem falán)
Ma délelőtt Aba az erkélyen a (képen látható) felhővonulást figyelve kikerekedett szemmel kérdezte - mint mindenre, ami új:
- Miii?
- Ez A Fekete Felhő.
- Gingeen! - (Igen!) nyugtázta és koncentrált erővel fújt, fújt, remélve, hogy elfújja fölülünk.
Nem sikerült.
Ilyen időben mit is csináljunk? Ajándékokat készítünk, bútorokat méricskélünk és palacsintát sütünk.
- kérdi az Ákos-alkotta robot, mely távirányítóval (egy csomag papírzsebkendő) működik: minden kívánságodat teljesíti.
Nagypénteken (ekkor Aba 1 éves 7 hónapos volt) Udvarhelyen aludtunk. Másnap reggel szokásos módon, kérte a bilit: Biji! Kaka! Ez volt a megszokott reggeli Aba-ceremónia: felkelés után bilire ül, amit tapssal kísért siker koronáz. (Kb. egy éves korától kezdtük el)
Udvarhelyre nem vittünk bilit. Így maradt a vécé. Nem okozott neki gondot. Utána Segesváron vásároltunk neki vécészűkítőt, és az ott töltött hét alatt ez is megfelelt, nem zavarta a biliről vécére való áttérés. Azóta - két alkalom kivételével (amikor lázas volt, éjszaka) - kizárólag vécébe kakál.
Nűni vétyé - kéri, vagyis ülni a vécére.
Ma először nem engedte, hogy délelőtt pelenkát tegyek. (Többször tettem neki rongypelenkát napközben). Mától úgy döntöttünk, hogy bugyi és rövidnadrág. Azonnal szólt: Pipi, de csak miután vizes lett.
Mikor születésekor közölték, hogy Rh negatív, akárcsak én (másképp a méregdrága szérumot meg kellett volna vásárolni), azonnal tudtam, hogy spórlós gyerek lesz.
A múlt hét elején dőlt el, hogy az Apa anyai nagyszülei házának három szobás földszinti lakásába költözünk.
A héten ezen munkálkodtunk. Veress Zoli lebontotta a kamrát, hogy a konyha kicsivel nagyobb legyen. Hétfőn a garázs és a fölötte levő kicsi ház rámolása, bútorok odapakolása, rendszerezés volt a program. Aba a kertben aludt a kiságyában, így nyugodtan lehetett dolgozni.
A kert felől:
A fűtés és szigetelés megoldásán folyik most a tanakodás.
Ma elbúcsúzott Ákos Julika és Krisztina "zeneóvónéniktől", a zeneiskola nyári vakációja megkezdődött.
Este Aba-alváskor (fél9) keltünk útra. Aba már az esti tejikóját issza, közben búcsúzunk Mamutól és N'Aputól.
Ezúttal családostól.
Aba megtalálta barátait. Ez itt Norbert,
Dávid,
és Levike:
Akik család nélkül jöttek:
Egyik Gyöngyi Heilbronnban,
másik Gyöngyi Detroitban él.
Fiúk:
Lányok:
A Juhász család Ákostalanul:
Apák és fiúk fociznak:
A többiek szurkolnak:
Aba nem aludt napközben semmit.
Késő délután elbúcsúztunk. Nagyon jó volt ez a hosszabbítás. Mindenki jól érezte magát, boldogan elkönyveltük, hogy mind jól vagyunk.
Mielőtt a megbeszélt találkozós program folytatódna, meglátogatjuk Tátesz dédnagyapát.
Ezt adtuk a találkozón mindenkinek ajándékba: (Tátesz festménye nyomtatásban+Márai-idézet).
Ide hallgass! - mondja Tátesz, és máris meséli a Villa Franka történetét.
Délután az oszi is eljött (az udvarhelyi kórházból kimenőt kért értünk):
A buli a Dracula-vendéglőben (Dánoson, Segesvár mellett) volt.
Az oszinak ajándékba egy festményt és egy olyan fényképalbumot adtunk, melybe régi és új (családi) fényképeket ragasztottunk. Imivel:
Györke az oszival:
Kolival:
Miközben Ákos (Nagyiéknál Kolozsváron) alszik, Aba (Segesváron, N'Apu gondozásában) szundít, Apa és Anya ropják a táncot:
Nem érezzük a 20 évet! Ildivel:
Mielőtt az oszi elmenne,
csoportképhez állunk mind:
Az osztály:
Találkozunk 5 év múlva!
