A végtelenből jött, de a platánok
| Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, |
| - Csak villámtól reszketnek a titánok, |
| Mit nékik egy kis halavány sugár! - |
| S ő félve zuhant alá, a mogorva | | Törzsek között oly sötét volt a kert! | | De lenn egy csöndes, paraszti bokorra, | | Egy alázatos, vak pajtásra lelt. | |
| Akkor a sugár szelíd aranyszája | | Súgott valamit, s meghalt a sugár, | | Ám megszületett március csodája: | |
| Ezer rügy-szemét rányitotta már |
| A vak bokor az elámuló estre, |
S minden szeme a Végtelent kereste.
Édes Mindnyájatok!Tóth Árpádnak ezt a versét vegyétek példázatnak a jézusi küldetésről húsvéti kicsendülésével. Ezért küldöm ünnepi köszöntőként sok sok szeretettel Segesvárról, 2008 nagypéntekének napján: nagy-déd és mindenképpen édesapátok
A templomban kaptam kézhez Tátesz e levelét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése