Aba Ákos szobatársa lett

Március 1-én, amikor Borika érkezett, átadtuk a Dani családnak a nagyszobát. Így Aba a gyerekszobában kiszemelt új helyére került ágyastól. De itt még egy szobában aludtunk- mind.
Március 4-én este már csak ketten aludtak a gyerekszobában: Ákos és Aba. Annak ellenére, hogy még kétszer ébred és eszik éjszaka, ezt tartottuk egészségesnek. Meg kell szoknia neki is, nekem is, nekünk is. Nehéz volt az első éjszaka - nekem. Nélküle. Eddig a nagyágyhoz tolt kiságya ott volt közvetlen mellettem. Minden rezzenését hallottam. A szuszogását, az álmos sóhajtozását, a kuncogását, ami álmait kísérte gyakran, az éhes feszengését, a reggeli ébredést megelőző mozgolódását. Hiányzott. Rendesen, fájt a szívem.
Érdekes, hogy ő ugyanúgy aludt, ébredt első éjszaka, mint eddig.
Második éjszaka többet időztem szorongva a gyerekszobaajtóban, mint amennyit aludtam. Mivel az éjt megelőző nap sokat aludt, éjszaka virgoncabb volt. Gyakran ébredt.
Nehéz ez a tudatos változás. Mert vége egy korszaknak. És ez is, mint minden vég, kiszakít belőlünk valamit. De ez a kiszakított valamit odaadom Ákosnak, majd ő kiszínezi, ragasztja és ajándékot készít belőle. Ez így van jól - erősítem magamnak napközben többször és nyelek nagyokat.