Aba hajnali 5-kor már jelezte, indulhat az élet. 6-ig még a kiságyban ücsörögve figyelte, amint csendben pakolászom, de az egyre hangosodó gőgicsélés miatt kivonultunk a konyhába. Fél 7kor Ákos szólt, hogy ébren van, ezért vissza a gyerekszobába. Bújás, öltözködés, közben álomfejtegetés. Aztán Ákos dolgozni akart, elővette irodáját és rajzolni kezdett. Ezalatt Aba zoknijait, sapkáit válogattam, próbálgattam rá,: még jó, már nem jó, jó lesz. Vígan tűrte:
Aztán elszundított az Ákos ágyára helyezett teknőjében. Indítványoztam Ákosnak, menjünk a nagyágyba, szombat van, nem kell oviba menni, lustálkodjunk, nézhetünk rajzfilmet....Nem, Anya, én dolgozom! jött a válasz. Igaz is, a forradalmárok sem henyéltek. Hát jó, folytatom a pakolást. Hallom, amint rajzolás közben magyaráz: Ez itt Aba, és mellé rajzollak Anya rrrrózsaszínnel. Kimegyek a konyhába, és hív, hogy kész a rajz. Alá is írta - a bal felső sarokba. És magyarázza, hogy nem Abát rajzolta, hanem Apát és Anyát, a szökőkúttal. Ott, ahol Apa megkérte Anya kezét. Elhűltem. A múlt héten még nem rajzolt ilyen szépen, betöltve a lapot.
Most már nem sajnálom, hogy korán keltünk. Mert igazi kincset leltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése