A lélek éneke, avagy mindenki lelkében egy dal van...

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket.
Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezét éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.
Jack Kornfield

Első elfogadott pirospont

Dalkíséret Aba-feredőhöz

Szóló szőlő, mosolygó alma...

- Anya, aggyál nekem ajándékot! - mondja Aba délelőtti golyós-játék közben.
- Miért?
- Hogy legyek boldog! - simogatja pocakját.
Ákos szed egy tál szőlőt, abból készül a szőlőlé. Van egy kis alma a kertből, így a kettő együtt a vaniliás pudingporral és egy tortalappal jó kis desszertnek indul. Délutáni alvás előtt elkészül, de mivel még forró, nem eszünk belőle. És Apát is meg kell várnunk vele.
- Most alszunk egy kicsit, aztán megesszük a tortát! - meséli Aba Samujának a kiságyban.
Első mondata felkeléskor: Akarok tortát enni!
Gyertya nélkül nem igazi a torta. Kétszer gyújtjuk, kétszer fújjuk. Istinek volt tegnap szülinapja, legyen ez az ő tiszteletére.
Esszük.
- Egyik Ákosé, másik tiém - magyaráz Aba, majd - Hó van a vallilia? - kíváncsiskodik.
Esszük. Aztán Ákos felsóhajt: Hát, Anya, ez a kísérlet most nem sikerült!
Igen, nem lett olyan finom. Megegyeztünk, hogy máskor a szőlőlevet mellőzzük, ami azt jelenti, hogy torta mellé isszuk.

Vérvétel után áhítat

Egész héten el voltunk (Ákos és Anya) kényeztetve: Nagyapa minden reggel 7-kor várt a kapu előtt előrefűtött autóval és fürgén legurultunk a Tordai úton az oviba. Ma kivételesen a szívgyógyász küldőpapírjával a zsebünkben, a Mócok útjára szállított Nagyapa. Ákos nagyon megörvendett Piroska láttán, ez biztonságot nyújtott és bátran tűrte, amint több palackba gyűjtik vérét. Aztán az ujjából is vettek.
Anyának ma sincs tanítás, mivel zajlanak a Kollégiumi Napok. A ma reggeli áhítatot diákok tartják, ezért Anya bevitte Ákost erre, mielőtt oviba mentek volna. Lenyűgözve hallgatta Ákos a két hosszú hajú fiú gitározását: Adj erőt, hogy be tudjak lépni! Van hitem a magas falak előtt!
Aztán ovi, majd délben hármasban haza.
Tegnap este Anyának a kollégisták által előadott Moliere: A képzelt beteg előadását nézve igazi színházi élményben volt része, ma délután a gólya-avatás ceremóniáján volt.
Apa ma este végre elment focizni (Apáczai Fociklub).

Oviból haza mindig álmában ér Aba

Logikai Kávéház a suliban

A Kollégium diáksága ma 295 diákkal vett részt 64 csapatba tömörülve a versenyen, oldotta a logikai játékokat.
A szervező matematika tanárok javítanak (Kürthy Katalin, J. Jakabházi Annamária, Demeter Albert):
Pózoljunk!

Nosztalgia-főtér

Mivel most így néz ki a Matyi-tér,
este lementünk, csatlakoztunk azokhoz, akik ma este a főtér régi arculatát, berendezését próbálták visszaidézni.
Apa Abával a vállán fa volt, Anya pad, Ákos beállt Nagyi és Nagyapa mellé bokornak.
A végén spontán módon a Mátyás berácsozott szobra előtti kerítésen helyeztük el a virágcsokrokat.

Önnevelés

Aba bekukkant takarója alá és komoly hangon lábaira szól:
- Lábik! Lááábik! ... Nem szabad verekedni!

Egy boszorka van

Ma tanulta. Reggel a felét, délután a másik felét. Ha vétett, elölről kezdte az egészet. Bosszankodott sokat, de boldog volt, amikor sikerült. Most már hibátlanul, szünet nélkül megy.

Megfáztam egy temetésen

Kimelegedtem egy keresztelőn az este. A Bulgakov kocsma pincéjében voltam, a Költő Dobai Bálint keresztelőjén: bemutatták most megjelent első verseskötetét. Megfáztam egy temetésen a szép kis könyv címe, a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy adta ki.
A helyszín egy boltíves pinceterem volt, max. 40 négyzetméter, benne vagy 40 ember, és kis túlzással 40 fok meleg. Ezen kívül 5 asztal és majdnem annyi szék, ahány ember. Az átlagéletkor jóval 40 év alatt, a többség sörözött és cigarettázott. Fentről lehallatszott a zene és valami légelszívó is dübörgött, ezért rosszabbul lehetett hallani, mint a cigarettafüsttől látni.
Egyszerre két verseskötetet mutattak be. Az egyik asztalhoz hárman ültek félkörbe: egyik oldalon Bálint, másik oldalon egy Nagy Kopasz fiatalember, akinek a második könyve jelent meg most, középen egy Kicsifejű Kopasz fiatalember, ugyancsak költő, aki bemutatta őket.
A bevezető, meg az utána következő hozzászólások vezérfonala az volt, hogy a három költő, annak ellenére, hogy Budapesten élnek, valahogy mégis kolozsváriak és (poszt)transzközepek (transzközepesek?, transzközépszerűek?). A kolozsvári irodalmi mozgalomban eltöltött időt, az ahhoz fűződő kapcsolatokat bizonygatták. Ez a transzközép nem tudom pontosan mit jelent, de a közönségben egyértelműnek tűnt, hogy a magyar irodalmat most csak azzal a mércével lehet mérni, hogy az alkotás és alkotója mennyire köthető ehhez a kolozsvári transzközép valamihez. Volt ott egy Idősebb Hangadó, aki Bálintról azt summázta, hogy olyan, mint egy "becsületes, művelt, okos, kolozsvári gyerek", vagyis megkapta a magas osztályzatot. (Brédának hívják ezt a vezérféle irodalmárt. Bálint egyik felolvasott versében, a "préda" szó után közbeszúrta, hogy "nem Bréda!", amivel általános derültséget keltett.)
A Kicsifejű Kopasz rövid méltatásában említette, hogy Bálint stílusában, vagy verseinek hangulatában van valami csokonais, amire később egy hozzászóló azzal reagált, hogy szerinte sokkal inkább weöresándoros. Külön értékelték verseiben a szellemességet, az intelligens humort.
Bálint is olvasott fel néhány verset, bizonyította, hogy a pentamétert úgy forgatja, mint egy lemezlovas a pótmétert, a hexaméterei frissek, mint Hexagonban a bagett. Első hallásra nekem nagyon tetszettek a versei, bár még nem értem például, hogy mi baja van egy Dhobainak a Rhédei család elhunyt nőtagjaival.
Szó volt még arról, hogy mindhárman jogászok (hogyan fér össze a jogászság a költőséggel), és itt tudtam meg az újabb hírt, hogy Bálint 9 napja sikeresen letette az utolsó vizsgáját, ezzel befejezte az egyetemet! Később mesélte még, hogy munkahelye is lesz nemsokára, valami mezőgazdasággal foglalkozó hivatalban lesz jogász-gyakornok.
Bálint egyértelműen kitűnt még a társaságból a beszédstílusával, "szónoki" képességével. Miközben a többi ifjú irodalmár sokszor akadozva, nyögdécselve, rosszul hangsúlyozva, nehezen érthetően igyekeztek szóban kifejezni mondanivalójukat, Bálint a felolvasás és nyilvános beszélgetés során is tökéletesen, érthetően hangsúlyozva, választékosan, szépen beszélt. Ebből a szempontból biztosan szép ügyvédi karrier állhat előtte.
Szóval, büszke voltam az unokatestvéremre, Isten éltesse Bálintot!
A Critica Poetica verse így végződik:

Költők! Egyetek többet,
és menjetek el dolgozni.

Ui: Most látom, hogy ez a bemutató egy nagyobb rendezvénysorozat része volt, amiről többet, pontosabbat (pl. nevek) lehet olvasni a Transindexen.
A Bálint gépével fényképeztem én is a bemutatón, amint küld képet, ide is teszek.

Megszőnyegesedtünk-Mamuék jóvoltából

Megújult, megfiatalodott a hálószoba.
Aludhatunk itt?
És hogy tisztábban és jobbkedvűen lépjünk be:

Utazós szombat

Rajzolás után,
Pfufit, a Wandevogelt bámulhatták a fiúk, aki ezúttal meggyesi meccsre jött barátjával és King Charles nevű kiskutyával.
Indulás előtt az álmos Aba is csatlakozik az Ákosvakációs csapathoz:
Felvettük Orsit a nagyszüleitől, elautóztunk Teri nénihez, aztán Táteszhez búcsúzni.
Felpakoltan jöttünk. Mamu és N'Apu szőnyeg-és sok apró ajándékával, Jolánka néniék virágcsokrával, Teri néni sütis csomagjával gurultunk haza.

Rajzoljak neked?

Segesvárra Ákosért

Ma délben Aba és Anya kimerészkedtek a levegőre. Enyhe idő volt, hétfő óta nem voltak kint.
Aba segített Anyának összeseperni a kapu előtt felgyűlt hullott leveleket a járdáról, úttestről. Háromszor kellett fordulniuk a lenyomatva megtömött nagy szemetes kukával a kapu és a kertvégi komposzt között. Annyira tiszta lett az úttest, hogy egy flancos autó azon nyomban odaparkolt...
Miután Apa hazajött, délután Segesvárra indult a család Ákosért.
Nagy volt az öröm!!!!
Leánykérőre emlékeztető vacsora-asztal várt ránk élménybeszámolóval: Ákos megtanulta N'Aputól a lucskoskáposzta receptjét, sokat rajzolt, nagyokat evett (közben pontosan 6 óránként bevette a gyógyszert), kincset rejtett a konyhaszekrénybe, majd Mamunak az volt a feladata, hogy az Ákos-rajzolta térkép alapján ezt megtalálja.
Itt egy újabb rajz a segesvári iskoláról (tényleg ennyire rózsaszín):

Aba-számolás

Ákos Terinéninél

Ma Ákos meglátogatta Mamuval Teri nénit.
Pillanat!

Torockói tányér - Ákosrajz

Ákos-hiány

Ma Aba sokat köhögött, de ez már felszakadozott köhögés. Az orra is állandóan folyt. Nehezen lehetett beadni neki a gyógyszert. Hol lekvárba, hol TúróRudiba csempészve, de az antibiotikumot egyszerűen beletömtük.
Egész nap kereste bátyját: Mennyünk Ákoshoz haza! Ezt elteszem Ákosnak! Ezt odaadom Ákosnak, mikor jön Apával! Hó van Ákos?
Ákossal beszéltünk Skype-n, Aba rajongva becézte: Kicsi Ákosom, felőtözöm és hónap jövök hozzád! Ráhagytuk. Ákos jól van, hat a kezelés, rajzol és sokat eszik.
Hiányzik.

Ákos rajzolta ma Segesváron

A családunk (mivel bal kézzel rajzol, balról kezdődik a sor - a felső testek egyetlen folytonos vonalból):
Napsugaras minta:
Szállnak a pillangók:
Az Ady utcai ház:
Erre a képre azt mondta, hogy azért nem rajzolt kerítést, mert az elrontotta volna az egészet.