Lebetegedtünk

Ma Ákos azzal ébredt, hogy "elgyengültem". Aztán hányt. Sokszor keveset. Aba megérezte, hogy most bátyja ápolásra szorul, ezért ügyködött: etette (a pirítós kenyeret próbálta szájába gyömöszölni), takargatta, törölgette az orrát, autókat hordott neki, énekelt, táncolt, nagyon közel odahajolt többször és - mint aki nagyon jól tudja, hogy a jó szó fél gyógyítás - vidáman köszönt neki: Hia, Hia!Apa csütörtök éjjel volt rosszul (magas pulzusszám, jéghideg végtagok, izzadás, levegőhiány, fulladásos köhögés), reggel, mivel a családorvosunk szabadságon van, Nagyapa elvitte Vekov Idikó doktornőhöz.
Szívritmuszavar, vagy vírusos megbetegedés vagy vakbélgyulladás előszele, vagy kimerültség vagy bármi más. Pihenni kell! - szólt a szigorú utasítás, ezért Apa-küldött nagy elkeseredésére nem tudott részt venni szombaton a gyergyói MPP gyűlésen.
Anya is le van robbanva. Már szülinapja óta alhasi fájdalmai vannak, azóta több orvos megvizsgálta, de még mielőtt a sejtett IBS (irritált bél szindróma) diagnózis maradna, még egy pár analízist el kell végeztetnie. És egy másik labda a levegőben: műteni vagy ne az epét?
Egyedül Aba állja a sarat.