Mindenkinek vannak titkai! - hangzott el egy zsúron, és a társaság tagjai mélyen maguk elé néztek. Ez körülbelül 4 évvel ezelőtt történt. Ákos félhónapos volt, én felhőtlenül boldog anyaként nehezen tudtam beleélni magam ebbe a melankolikus és sokat rejtegető sejtelmes, súlyos csendbe. Titok az, amit az ember senkinek nem mond el. Töprengtem, de rájöttem, hogy nekem ilyen nincs. Ha nincs - gondoltam - hát gyártok magamnak!
Eddig titok volt. Most leírom:
Elhatároztam, hogy ha valakivel jót teszek, nem fogom elmondani, nem számolok be róla senkinek. Még Péternek sem. Ennyi, ilyen egyszerű ez a titok.
Az első napok jótéteményeikor még kuncogtam, élveztem, hogy ezt senki nem tudja. Kivéve persze azt a személyt, akin segítettem. Azt mindig éreztem, hogy adni nagyon jó, de hogy ennek titokban tartása fokozza az örömöt, nem gondoltam volna. Aztán szokássá vált. Ahogy gyűltek az ilyen nemű események, megkíséreltem azt is, hogy az, akinek kedveskedek, az se tudja meg, kitől jön a segítség. Ez még izgalmasabb.
Nagyon könnyű valakivel jót tenni, valakin segíteni. Pici kell hozzá. Nekem akkor könnyű helyzetem volt. Ákossal itthon, volt idő másvalakire is gondolni, másra is figyelni. Aztán, mikor tanítottam, megint könnyű dolgom volt: ott voltak a diákok, a tizenévesek, akiknek minden gesztus számít. És most újra Abával itthon.
Majdnem minden nap van egy kiszemelt. Már reggel ébredéskor megtalálom gondolataimban azt a rokont, barátot, ismerőst (álmaim segítenek), és akkor jöhet a tervezés. Mit és hogyan. Felhívni telefonon és meghallgatni. Levelet írni egy őt foglalkoztató gondolattal, idézettel. Készíteni neki valamit. Vinni neki egy ebédet. Adni neki egy csokit. Bedobni a postaládájába kedvenc folyóiratát. Utánanézni valaminek interneten, ami őt érdekli és annak kinyomtatott formáját dobni a postaládájába. Megkeresni neki valamit, amit régóta keres és nem talál.
Valami. Ami meglepi, amitől esetleg a napja felderül.
Na, most már ez nem titok. Ez nem azt jelenti, hogy ennek a történetnek itt vége. Ez a titok nagyon színessé és tartalmassá tette napjaimat.
Gyártottam most egy másik titkot. Nem másért, csakhogy legyenek nekem is titkaim.
2008. október 8., szerda
Tégy jót és ne mondd el senkinek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése