Ákos Múzeum

2007. október 19-én írtam (Péter) emailben:

Tegnap is jövet-menet a bástya mellett bicikliztünk el, egész napos téma volt, hogy régen a bástyában ült az őrszem, trombitált amikor jött az ellenség, akkor mindenki odaszaladt és kilődöztek az ellenségre. (Persze azonnal megkérdezte, hogy amikor az őrszem elment pisilni, akkor mi történt, úgyhogy megegyeztünk, hogy ketten voltak és csak felváltva jártak pisilni. [Azt már nem tudtam, megmondani, hogy hova jártak pisilni, tettem magam, hogy nem hallottam amit mond a biciklin hátul.])

Délután egy teherautó volt a bástya mellé parkolva, rakták meg törmelékkel, újítják fel az épületet. Megbeszéltük, hogy múzeum lesz a bástyában, ahol mindenki bemehet majd és megnézheti a régi puskákat, meg a trombitát, meg a széket, amin az őrszem ült.

Ma reggel elmondta a szokásos bánatát, hogy nem akar az oviban aludni, meg emiatt nem is akar oviba menni, meg ne is legyen ovi. A vége az volt, hogy:
- Ha már nem lesz ovi, akkor nagyon jó lesz, mert múzeumot csinálhatnak belőle és mindenki bemehet megnézni a kicsiágyamat, amiben aludtam.