IrénkeNap

Isten éltesse Irénkét, aki tudja már, hogy otthona: Európa!
http://www.youtube.com/watch?v=BeSCX85w4P0
Zsuzsi+Félix-Hunor:

GáborkaNapra

Gáborkának kívánunk jókedvű, boldog születésnapot!
http://www.youtube.com/watch?v=cKlpYXtq_YE

Februári Angyalok

Ákos oviból hazajövet mindig hoz valamit Anyának: egy kisújj nagyságú fenyőágat, egy vándorbotot, virágszirmot. A tegnap két kis faág volt a meglepetés, amit aztán fel is díszített. "Ez az!" - kiált fel, mint mindig, ha kieszel valamit - "legyen belőle karácsonyfa!". Díszítés, kamrarámolás ("hol vannak a csokik, Anyaaa? "), díszítés, hiszti ("nem áll meg!"), újrakezdés, díszítés, kész. "Apa meg fog lepődni és azt fogja mondani: Na de ki látott februárban Angyalt?"
Nagy az izgalom, Apa kell érkezzen a gyűlésből. De addig még ragasztunk, festünk. Angyalokat.

Egy este itthon

Mondjuk, hogy én vagyok Pán Péter!Azon gondolkodom, mi legyek ezután....Hős leszek, jó?
Hallottad a legújabbat?
Kezitcsókolom! - köszönt GyusziNyuszi illedelmesen Gyöngyikének.
Két kis madár ül a fán: egyik Péter, másik...Aba.
Ákos fényképez, de Aba szeretne:

Péter, neked.

Fehér Ágota

Február 11-én megszületett Ágota, Fehér Árpi és Macalik Kunigunda harmadik gyermeke. Judi küldte a képeket, meghatódtam rajtuk, idemásolok kettőt.Isten hozott Ágota! Szüleiddel és testvéreiddel együtt örvendünk érkezésednek.
Kívánunk neked egészséget és napsütéses tiszta életet!

Szabadság

Nagyszerű érzés. Csak gondolok egyet, mondom Abának: "Gyere menjünk". Visszamosolyog: "Indulhatunk!". És máris kint vagyunk, a reggeli frissességet élvezzük, úgy érzem szárnyaink nőttek és csak annyit mondok még a kis zsebibabának:"Nekünk most jó dolgunk van."

Téves címzés

Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy
felmelegedni egy különösen hideg őszön. Úgy tervezték, hogy
ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket
töltötték 20 évvel azelőtt.
Mozgalmas programjuk miatt az utazási időpontot nehéz volt
egyeztetni, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a
következő napon repült Minneapolisból Floridába.
A férj bejelentkezett a szállodába, ahol kiderült: a
szobájukban számítógép is van, nem úgy mint évekkel azelőtt.
Elhatározta, hogy küld egy e-mailt a feleségének. A
címzésből azonban véletlenül kihagyott egy betűt, s
anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a
levelet a rossz címre.

Közben – valahol Houstonban – egy özvegyasszony éppen
hazaérkezett férje temetéséről, akit, egy szívinfarktus
után, az Úr átvitt az ő örök dicsőségébe. Az özvegy leült a
számítógépe elé, hogy megnézze a barátoktól és rokonoktól
érkezett e-maileket. Miután elolvasta az első üzenetet,
felsikoltott és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját
a földön találta, majd felpillantott a képernyőn olvasott
szövegre:

Címzett: Szerető feleségemnek
Időpont: 2006. október 13. péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem!
Tudom, meg fogsz lepődni, hogy üzenetet kapsz tőlem.
Képzeld, az ittenieknek már számítógépük is, hogy
szeretteinknek e-mailt küldhessünk.
Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van
készítve a Te holnapi érkezésedre, és már nagyon várom, hogy
találkozzunk.
Remélem, hogy Te is ugyanolyan simán fogsz megérkezni, mint én.

Szerető férjed

U. i.: Idelent tényleg nagyon meleg van!!!

Piros pont Ákosnak

A mai nap piros pontját erre a verstanulásra kapta Ákos:

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Be is csípett egy-két legényke,
lisztes zsákot húztak a pékre.
hordón lovagolt egy bohóc ott,
kék füles dinnyével golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!

Felkiáltójel

Mai sétánk a Gyulapiacig (Iulius Mall) nyúlt, beAuchantunk Abával Ákosnak egy kis műanyag kosarat vásárolni az afrikai szivacsállatkáinak. Ott állt egy kék szemű és közlékeny néni, aki vérnyomást, testtömegindexet és hasonló hasznos dolgot mért. Ingyen. Nosza rajta, kaptam az alkalmam. Aba pislogott és én újabb felkiáltójelet kaptam: többet kell mozogni!
És ajánlotta a szezámmagot, a magok királyát. (Azért király, mert a leggazdagabb bizonyos ásványi anyagokban. És hétszer annyi kálciumot tartalmaz, mint a tehéntej!)

Vince 1 éves

Édes kis keresztfiúnknak kívánunk Micimackós derűt, Malackás egészséget (makk), Baglyos bölcsességet, Nyuszis ügyességet, Tigrises találékonyságot, Mazsolás pajkosságot, Vukkos kalandvágyat, Mauglis önállóságot és egyéb mesés jókat!

ZsófiNapra

Isten éltessen, Zsófi!
Ez itt most neked szól, a Péterrel való gyerekkori mozizásokat idézve:
http://www.youtube.com/watch?v=VJdsCm2PV80

Wass Albert: Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”

Reggel fél 7

Romboló hatással van egy gyerekre a SIETTETÉS. Inkább kelünk korábban, öltözünk mesélve, reggelizünk nyugodtan, jókedvűen. Nem gyorsítani, nem hajszolni. Az a fél óra alvás mínuszban nem számít. De a siettetés kihat egész napjára, sőt, - dramatizálok - egész életére.
7-kor kel Ákos, így van idő bőven elmesélni egymásnak álmainkat, kiszínezni őket. Fél 9-kor indul Apával oviba, most már jöhet a pörgés.
Szerencsére Aba besegít a programszervezésben, mert ő már 6-kor gőgicsél, sürgeti a vízszintesség végét. Egyetlen gond, hogy ő még nem tudja, hogy hétvége is van a naptárban...

Feredő

Ma este eldőlt: vége a szobában való Aba-fürdetésnek. Íme az indoklás:

Hűtő

Ma leolvasztottuk a hűtőt. Cseréltünk izzót is. Csakhogy tudjuk.

Ámerika

Bélu most ért vissza Lexingtonból Berkeley-beli otthonába. Bilixiban is járt, ahol segített házat epíteni a Katrina-károsultaknak. Prédikálás Bostonban, Seattleben és még számos helyen. Idemásolom egy régebbi levelét, amit a sütanapra (családi levelezőlista) írt január 15-én.

Kedves Család,

pár napi betegeskedés és több napi gyengélkedes után ismét talpra álltam, és most éppen a lexingtoni téli napsütésben gyönyörködöm a templom melletti irodából. Itt kevés a hó, de volt alkalmam fagyban és nagy hóban gyalogolni pl. múlt héten, amikor Michigan államban jártam, a nagy tavak közelében.

Az éppen elmúlt hétvégét Cincinnatiban töltöttem, az Ohio partján. Nagyon "európai" folyó, az itteni németek (valamikor Cincinnatiban volt a legnagyobb német közösség ezen a tájon) úgy tekintették a folyót, mintha a Rajna lenne (a folyó déli oldalat a "Rajnán túli vidék"-nek nevezték), nekem a Dunát jutatta eszembe, Budapesten.
Valahogy a folyókat érzem közel magamhoz, Michiganben a Huron-nak örültem nagyon - békés folyásának (akar a Küküllő nyáron).

No, azért nem csak a folyók nagyszerűek, sok érdekes és értelmes emberrel találkozom, és nemkevés amerikai magyarral. Berkelyben csak enyhén éreztem, most mar elég tisztán látom azt, hogy hogyan tekintenek az amerikaiak a magyarokra, főleg az idősebb, `56-os és azelőtti generációkra. A "Hungarians are quite judgemental" - a legőszintébb mondat, amit egy nem csak felszínes beszélgetés során el mernek mondani nekem az itteni amerikaiak, és nagy dolog, hogy őszinték velem. Amúgy sokat kérdezek mindenkitől, hogy hogyan gondolnak vagy inkább éreznek magyarok, németek, románok iránt. Hihetetlen, hogy a kicsi Magyarország mennyire ismert, míg Románia alig, persze Erdély az más (főleg Drakula-nak "köszönhetően"). Érdekes módon, ha feszítem a húrt és rájátszom, hogy én Segesváron születtem, és a keresztet nem kedvelem különösen, a Transylvania-Drakula társítás alábbhagy - gondolom izgalmasabb olvasni és elképzelni Transylvania-t, mint szembesülni a nem annyira izgalmas valósággal (amúgy azt hiszem, hogy a sok erdélyi elutasító gesztus Drakula hallatán csak plusz motiváció az erdélyiek Drakulával való ugratására itt). Amúgy én is úgy érzem, hogy az itteni magyarok, legalábbis akikkel találkoztam, elég ítélkezőek, nem túl toleránsak, és hm, időnként kissé gőgösek. Még nem tudom pontosan mihez kezdjek ezzel a tapasztalattal. Ja, egy jó sztori, egy idős, eredetileg new yorki bácsi mesélte, hogy egy olyan negyedben nőtt fel, ahol sok közép- és kelet-európai bevándorló lakott a 2. Világháború előtt. Az oroszok egy kocsmában gyülekeztek, a németek egy másikban, a lengyelek egy harmadikban, de magyar kocsma nem volt sehol, és a bácsi érdeklődött, hogy hol szórakoznak és isznak a magyarok. Hm, szerinte a választ akkor találta meg, amikor valaki lefordította az egyik lepattant épületre kifüggesztett táblát: Magyar Irodalmi Kör.

Ja, Cincinnati. Az anyafarkas lattan ki kellett szállnom az autóból, közelebbről szemügyre venni a szopósokat. Igen, ugyan az a sztori, mint Kolozsváron, Róma ajándéka volt Cincinnati városának a '30-as években. Nem volt furcsa, ugyanis Cincinnnati a római Cincinnatus hadvezér nevéről kapta a nevét (az országalapító atyák, Washingtonnal a élen, példaképüknek tekintették a rómaiakat). Szóval, a Mussolini ajándék ide is eljutott, a különbség az, hogy az amerikaiak nem készítettek 1000 másolatot a szoborról, és nem töltöttek meg a városaik főterét.

Viszont nagy furcsaságok itt is vannak, pld. tele vannak a városok holokauszt emlékművekkel, viszont egy szobrot sem láttam, ami a rabszolgasággal lett volna összefüggésben.
Na jó, most nagyjából ennyi. Jövő héten megyek Bostonba és környékére, öt napot leszek ott, aztán 29-én vissza Lexingtonban, 1-én meg irány Berkeley. Az élet a megszokott kerékvágásban halad, megszoktam a koncerteket, a múzeumokat (olyan szerkentyűket és olyan történelmi állatok csontvázait láttam, amelyekről azt hittem nem léteznek, létezhettek). Az igazan érdekes dolgokat próbálom Orsi és Ákos szemével is nézni. Nagyon élvezem a kísérletet.

Jó elnézegetni a képeket, puszi mindenkinek, a Kentucky-Erdély-Budapest-Németország tengelyen és azon is túl

Bélu

ps. Azt hiszem, hogy mint város, Kolozsvár hiányzik a legjobban. Ja, képeket kicsit később küldök.

Erdélyről Bostonban:

Dedikáció Nagyapának

Garai Gábor: A Villa Negra románca

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Jött egyszer egy vastag ürge,
Luxusautón elterülve,
Alkudott a házra, pénzt kínált.
Nálunk ragadt a pénze
Ámult, mit kap cserébe,
Ápolta az orvos, három héten át.

Most tessék csak idefigyelni!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

De szép az élet!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti, E csöndes házban oltalmat talál.

Rám akadt egy bunda télen,
Gyantás lettem a vidéken
Jött a hekus, ám kilestem én.
Szóltam: Bunda tűnj el!
Nyomban semmi bűnjel.
Ártatlanul állhattam a vallató elé.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Tetszik tudni mi hogy hívják?

Szép az élet, víg az élet,
Hej de én csak addig élek,
Míg a villa Villa Negra áll.
Széplány, jöjj el egyszer,
Nálunk fölmelegszel,
S meglátod, majd az álmod egyre visszajár.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Ákos számol

Hibátlanul, segítség nélkül számol reggelinél hatvanig: ötvennyolc, ötvenkilenc, hatvan. És most: egyhatvan, kéthatvan, háromhatvan....
Erről eszembe jut, ami valamikor júliusban történt.
Haza igyekeztünk. Nyolcadik emelet, liftzökkenés, kiszállás. Apa nyitja a liftajtót, elsőként kilép, utána Ákos, utána Anya Abával a hasában.
- Én vagyok az első, én vagyok az első! -ujjong Ákos.
- És akkor Apa? Ő szállt ki előtted.
- Nulla- jön a tőle már megszokottan gyors, azonnali válasz és szalad egy kört a lépcsőházban.
Mi pedig állunk és egymásra nézünk: honnan tudja és hogyan tudja alkalmazni? Soha nem tanítottuk, nem is említettük neki a nullát.

Forró baleset

A vasalót kihúztam, eltettem, de a vasalódeszka ott maradt. Ákos nekiszaladt. Még forró volt a vasalótartó vasháló, ez megégette az arcát. Közel az orra melletti területet.
Fájt. Sírt. Aloe First elsősegély-sprayt fújtam rá. Kell egy kis idő, míg begyógyul.

Holnap újra ovi

Vasárnap

Hétfőn hentereg.
Kedden kecmereg.
Szerdán szendereg.
Csütörtökön csak csücsül.
Pénteken párnájára dűl.
Szombaton szundít szorgosan.
Vasárnap horkol hangosan.

Virágaink

Szombat

VeraNap

Édes Mamu, Dr. Gyökössy Endrével kívánjuk, hogy Isten éltesse mosolyod és lendületed!

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

És József Attilával mondjuk:

Danilaci levele Ákosnak

Kedves Ákoska!
Minden tisztességes kalóznak, kincskeresőnek, hajóskapitánynak, felfedezőnek, hadvezérnek, kirándulónak és antenna szerelőnek szüksége van iránytűre. Ráadásul ezen jeles kalandorok legjavának vízben forgó iránytűje van.
Az iránytű roppant fontos, mert segítségével megtudhatják, hogy merre van a kincsessziget, a kincsesláda, a kikötő, a csatatér, a menedékház vagy a rajzfilmes műhold.
Te is készíthetsz iránytűt, ehhez küldöm a titkos műszaki leírást.
Hozzávalók: 1 parafadugó – ez fog úszni a vízen, 1 gémkapocs – ez lesz a tű, és egy műanyag doboz a víznek.
- A parafadugót kabátgomb vastagságúra kell vágni
- A gémkapcsot ki kell egyenesíteni és olyan hosszúra vágni, hogy legalább kétszer elférjen a dobozban
- A legtitkosabb művelet következik: a kiegyenesített gémkapcsot, tízszer végig kell húzni egy irányba a konyhaszekrény-ajtó mágnesén.
- Rá kell tenni vagy ragasztani a parafára, oly módon, hogy ússzon a vízen.
Használatához szükséged lesz térképolvasó személyzetre is, mondjuk Apára, aki meghatározza neked mi merre van, például az elrejtett kincs vagy a rajzfilmes műhold.
Vigyázz, a vas megzavarhatja az iránytűdet és arra is ügyelj, Aba nehogy megkaparintsa, mert még kicsi és megszúrhatja, de ha nagyobb lesz neki is elmondhatod a titkot.
Jó kincskeresést,
Laci

Aba 5 hónapos

“Amikor a sok áldásra gondolok, amit kaptam, téged kétszer számollak.” (ír áldás)

37 év = 444 hónap

Már reggeli előtt hangosan vonultak a fiúk: BOOOldog szülinapot Anya! A kis teamotívumos ajándéktasakban az István a király DVD, amire nagyon nagyon vágytam, Mozart összes (no comment), A dilisek vacsorája francia komédia CDn (valamikor a DunaTévén láttam, azóta meg szerettem volna még nézni), a régóta kiszemelt Deákné B. Katalin Legkisebbek játékai könyve és egy finom arckrém, hogy "ne legyen Anya rém". Apa nagyon készült... A reggelit a rockopera akkordjai kísérték. Utána Ákossal kártyaparti.
Mamu és N'apu délelőtt átjöttek Orsival és segítettek az esti családi zsúrra való felkészüléssel. Egy nagyon szép ékszerdobozt hoztak nekem, amit Ákos, a kalóz, ki is sajátított magának - egyelőre. És ágyneműt+csupakarika sáltartót. És elküldtek tegnap fodrászhoz, kozmetikushoz.
Este megérkezett Nagymama, Nagyapa, Réka, Levente (Orsi már itt volt), Márta. Nagyi finom gesztenyetortát hozott és egy hatalmas csokit, Ákosnak új etetőszéket, Abának ruhácskát. Réka egy köves szép gyűrűvel ajándékozott meg, Orsi színes, mesefigurás ruhacsipesz készlettel, Levente egy Aba-színű (narancssárga) ágyterítővel. Márta papucsot hozott nekem, ami azóta is a lábamhoz nőtt, annyira kényelmes.
Péter kiszámolta, hogy 444 hónapos vagyok. Ez azért érdekes, mert a 37-es számot megálmodtam (és ha én megálmodom, az fontos!) és a 22, 44, 77, 88 számok maradandó élményhez fűződnek, életem egy-egy fontos "stációját" jelentik. Azt hiszem, ez az év valami rendkívülit tartogat számomra.
Köszönöm a mai napot!

Tátesztől

Annamáriának 37. születésnapjára

Szülinapok egyre másra,

kihívások versírásra.

S hogy harminchét éves lehetsz,

nem amolyan sors adta hecc.

De szép megélt évek hozzák,

s valóságos meseország.

Mert két fiacskátok unzó

többet tudni önmagukról,

s megőriznek mesélőnek,

míg szépen fölétek nőnek.

Ezért csak azt üzenhetem,

örvendezz a harmincheten,

s ezután is mind a többin,

s túl is még sok versek jöttin.

S teljen boldog mesés létre

s legalább még tízszer hétre,

s élve éltesd a számokat,

míg versemnek mind szót fogad ...

Isten éltessen együtt kis és nagy családodban!

Sok sok szeretettel,

Nagytatád és
Nagymamád emléke

2008. február 7-én és mindig ...

Félix-Hunor ma

Zsuzsi küldte ma:

Orsi publikál

A mai Krónikában jelent meg:

"Február a farsang hava,
Álarcban gyermekek hada.
Tündér, krampusz, pillangó,
Ez a farsang jaj, de jó!"

- Sánta Orsolya, II. o., Kolozsvár -

Ez a mi kis keresztlányunk, jaj, de jó!

Tátesz (Nagy Ferenc) kedvence

"S mert hosszú volt és meredek az út
S magányos, sötét tájon vitt keresztül:
Ím: dal fakasztott ajkamon
És lámpást adott kezembe az Úr."
- Joyce Kilmer -
Eredetiben:
"Because the road was steep and long
And through a dark and lonely land,
God set upon my lips a song
And put a lantern in my hand."

Esti dal

ÁkoJózsef Attila: Hull a levél

Hull a levél a fáról,
Elmegyek én e tájról,
Elmegyek én messzire,
El a világ végire.

Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm.
Elmegyek hát keresni,

Szeretnék már szeretni.

TigrisNap

Vakáció első napja. Egész nap itthon a dzsungel fenegyerekével:Alkotás:
"De Anya, te nélkülem mosogattál?" Elszégyelltem magam és kezdtük elölről a már megmosott edényekkel. Mert megígértem, hogy mindig segíthet.
"Ákos, mondjuk, hogy ez terheslabda"- indítványozom, hogy a várba tegyük be a kislabdát.
"De Anyuciii! A királynál csak harcias dolgok történnek!"- így Ákos.
"A terheslabda nem az?" faggatom,
"Neem, az jóságos dolog..." válaszol, és fel sem néz, pakolja a fakockákat.
Ebédfőzés, de jó móka!Szúnyogkapu: