A szememmel és lelkemmel fényképeztem ma a fiúkat, amikor reggel
pizsamában, de ünnepélyesen felköszöntöttek. Ákos levele szépen ívelő
betűivel és őszinte gondolataival, Aba reggelikészítési igyekezete,
ünnepélyesen elmondott verse: mindig velem és bennem élnek.
Mégsem volt felhőtlenül boldog a mai nap. Mert közvetlen környezetemben olyan édesanyák vannak, akiknek ez a nap nehéz, talán nehezebb, mint a többi ünnepnap, hétköznap.
Azokra a fiatal édesanyákra gondolok, akik most beteg gyerekükért aggódnak, akik MINDENt odaadnának gyermekük egészségéért, akiknek nagy erőre van szükségük, hogy megtorpanás nélkül hinni tudjanak a gyógyulásban.
Azokra az édesanyákra gondolok, akik ők maguk betegek és a családjukért imádkoznak.
Azokra az öreg édesanyákra gondolok, akik gondozásra szorulnak, akikért családjuk aggódik. Akiket gyermekeik az élet törékenységének tudatában gondoznak, ápolnak.
Legyen minden édesanyának erőt sugárzó a mai nap! Őrizzék meg könnyeik szemük ragyogását!