Erdély Németországban

A vasárnap ebéd utáni beszámoló a mai ebéd után folytatódott, ezúttal képek és kisfilmek kísérték. Nagyi és Nagyapa a németországi Burbach-Holzhausenben, a Nyugateurópai Magyar Protestáns Presbiteri konferencián vettek aktív részt. Nagyapa előadást tartott és mindenki kézhez kapott egy általa előre elkészített könyvcsomagot.Ott találkoztak Veress Ildikóval, Kiss Bogi édesanyjával:Sok régi barátot látogattak meg, mindenütt nagy szeretettel várták és fogadták őket:
A szikla oldalú ház Salzburgban:
Szent István tarsolya és Árpád kardja Aachenben:
Lacit, Mártit és Borikát is meglátogatták Brüsszelben, ahol Laci minden látványosságot megmutatott, szakszerűen magyarázott.
Annak ellenére, hogy esős, szeles idő kísérte útjukat, feltöltődve érkeztek haza.

Holnapi terv

Anya, holnap meg kell győzzem Tamást az oviban, hogy ne legyen vitéz. Mert a háborúban akar vergődni.

Hajnal Misi

Gólya hozott, nem a nyuszi.
Megszülettem: Hajnal Misi.

4070gr és 56 cm vagyok, és ma este 7óra 2perckor érkeztem. Anya, Apa is jól vannak. Misi édesanyja, Dobai Bori, Péter első unokatestvére.
Nagyapa írta az alábbi verset:
este jött az újabb hajnal,
bori szülte üggyel-bajjal
– kopaszon-é vagy nagy hajjal? –
kit már vártunk sok óhajjal
(volt, ki csendben, volt, ki zajjal)
kolozs várta udvarhëjjel,
vásárhely is várt zilajjal.
örvendünk most síppal-dobbal,
bori s péter már újuljon, boldoguljon kis mihájjal!

- kívánja sok szeretettel Erzsébet és Tamás

Lányok

A Bődi lányok is készülnek, várják a locsolókat. Csenge és Kincső:
Eszembe jut, ahogy Rékával vártuk nagy izgalommal a fiúkat. 5-8 osztályos korunkban névsoros listát készítettünk, emlékszem egyik évben 74. volt Györke, 75. Pistike. A létszám 100 fölöttre rúgott. Ez itt egy régi kép: Réka (Jéka, Gólyabuba) 2 éves és én 4.

Öntözés, locsolás

Még ágyban voltam, amikor a fiúk meglocsoltak. Pizsamában. Apa, Ákos és Aba. Délelőtt 11 -kor Apa és Ákos elindultak, hogy a rokon lányokat és a barátnőket megöntözzék. Mielőtt indultak volna, megkértem Ákost, mondja el a versét. El is hadarta:



Aba velem maradt, hogy ne unatkozzak.

Kekéék

Ma átutazott (Udvarhely-Felcsút) a Kencse család: Keke, Enikő és a kis Réka. Apa és Ákos megszakították locsolóútjukat, hazaugrottak, hogy találkozhassanak velük. Az új állatokat szállító autó jó közösségépítő játéknak bizonyult:Sok mindenről szó esett. Abát most ismerték meg, Enikő szerint Aba Rékára hasonlít. És Bélura. Ákos pedig kiköpött Péter. Enikőnek maradandó élményt jelentett az "Adjátok vissza hegyeimet!"című, Wass Albert életét bemutató film. Azt szeretem az ilyen találkozásokban, hogy annak ellenére, hogy ritkán kerül rá sor, pontosan ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk.

A tíz legszebb szó

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
(Kosztolányi)

Twister

Koncert

Vasárnap este átugrottunk Rékáékhoz, hogy Aba találkozzon Levente szüleivel, Jolánka nénivel és Jancsi bácsival. Jolánka néni egy szép Aba-ajándékhoz tűzött "Egy apró csodára megéri várni" képeslappal várt, majd a fiúkat akartuk meglepni egy kis házi koncerttel, arra gyakorolunk:

Majó Zsuzsi

Ma délután meglátogatott Juli és lánya, Zsuzsi. Zsuzsi most ismerte meg Abát.

Kora márciusi napsugár

A végtelenből jött, de a platánok

Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,

- Csak villámtól reszketnek a titánok,

Mit nékik egy kis halavány sugár! -

S ő félve zuhant alá, a mogorva Törzsek között oly sötét volt a kert! De lenn egy csöndes, paraszti bokorra, Egy alázatos, vak pajtásra lelt.

Akkor a sugár szelíd aranyszája Súgott valamit, s meghalt a sugár, Ám megszületett március csodája:

Ezer rügy-szemét rányitotta már

A vak bokor az elámuló estre,

S minden szeme a Végtelent kereste.

Édes Mindnyájatok!
Tóth Árpádnak ezt a versét vegyétek példázatnak a jézusi küldetésről húsvéti kicsendülésével. Ezért küldöm ünnepi köszöntőként sok sok szeretettel Segesvárról, 2008 nagypéntekének napján: nagy-déd és mindenképpen édesapátok

A templomban kaptam kézhez Tátesz e levelét.

Drága Nagymama!

Nagy Ferencné Báró Piroska (1917. június 14.- 2006. április 7.) az én (Annamari) anyai nagymamám. Báró József, városfalvi unitárius lelkész elsőszülött gyermeke. Ez a kép 1969-ben készült, Nagymama 52 éves.
Azért írok róla most, mert holnap az úrvacsorai jegyeket Rékával az ő emlékére mi adományozzuk.
Ez Nagymama, Mámesz:

Ül a teraszon, a verandán, nyakában az előre felvágott piros matring, kezében a varrottas, szemüveg a szemén, szájában épp egy befűzésre váró fonal és mikor meglát, akkor felkiált, hogy HÁ!, vagy TYUTYUUUU! Vagy Gyönyörűség! Vagy Isten csuda kölyke! Vagy Szerelmi álom!! …Aztán be kell számolni mindenről, az újdonságokról. Ha belemerül a varrásba, fel-fel sóhajt “szívem Pancs” vagy “vén Titi” majd következnek az unokák: “Itti-Pitti”, “Gyugyuka”,”Annamaji”,”GólyaBuba”.
8 hónapos voltam, amikor Nagymama, látván, hogy a rám vigyázó Róza néni nem etet rendesen, felpakolt és Székelykeresztúrról Segesvárra vitt. Mamunak dolgozni kellett, akkoriban a gyermeknevelési szabadság 3 hónap volt, tanügyben is. Két és fél éves koromig(ekkor született meg Réka) ő nevelt Nagyapával Segesváron, a papilakon.
Kié vagy? - kiáltotta a konyhából. Tiéd! - zengtük mi, unokák.
Egyenes adásban volt Istennel –így mondta. Sokat imádkozott, minden fontos eseményt számon tartott. Nem tudom fiatal korában ki volt kedvenc zeneszerzője, de nagymamaként Chopin és Liszt állt az élen. Ezeket átszellemülten, behunyt szemmel zongorázta. Közben nagyokat sóhajtozott. Mikor divatba jött Claydermann, le kellett fénymásolnom neki a kottákat, és azokat zongorázta, mert közel állt lelkületéhez.
4 év konzervatórium után (hegedű és zongora szak) férjhez ment, papné lett és kántor (a kántori vizsgára nem jelentkezett, közmunkában végezte a kántorizálást.). Kifinomult hallása nem tűrte az almaevést, vagy hasonló emberi “zajokat”. A karóra ketyegését meghallotta a szoba másik végéből. Karácsonyi ünnepélyen, vagy húsvétkor, mikor többen felszorultak a karzatra, egyik fülét időnként betapasztotta bal kezével, mert nem bírta a hangos éneklést, amit a mellette álló “micsoda pasas!” teljes erőből kiadott magából. De közben kuncogott, mosolygott, mert felfogta a helyzet komikumát.
A korcsolyázás és talajtorna gyönyörködtette, kedvenc tévéprogramja volt.
Kedvenc költője Petőfi, akit megsiratott minden március 15-én. Akkor elolvasta a Révaiból az akkor történteket és meghatottan mesélte. Sok verset kívülről fújt, mondta, hogy még az udvarhelyi Képzőben tanulta. Bosszantotta, hogy a Nemzeti dalt rosszul hangsúlyozzák: Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. Szerinte Petőfi a kárhozottak után pontot akart tenni. Ott kell egy lélegzetvétel, majd: Ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak ... (Nem ősapáink kárhozottak).
Nagymama az, aki kizárólagosan a kövekre figyelt. A kavics (pl. anyagi javak), a homok (pl. a mosogatás) nem izgatta. A konyha futhatott, inkább velünk beszélgetett, vagy az átutazóban lévő betérő vendéggel, csomagját csak épp betevő kalandorral csevegett. Nagyhéten, mikor jöttek a lelkészek, mindig füves fekete teát készített, míg mi rendeztünk.
Ebéd? Nagytata csak annyit kérdezett, mikor hozzánk jött “ Nahát, nálatok szokás ebédelni is?”. Nagymama nagyon örvendett az almanapnak, mert akkor lelkiismeret furdalás nélkül varrhatott. Amikor főzött, a recsegő Kossuth rádió “Ki nyer ma?” műsorát hallgatta. És minden zenemű szerzőjét kitalálta.
Mit gyűlölt? A háborút.
Vásárolni, tejsorba vitte magával a magyar-német szótárt és azt tanulmányozta. De ha jött egy "élő" angol vagy német, telefonált Mamunak "Vera, gyere gyorsan!".
Neki lehetett mindig előadásokat tartani, mert hálás, ideális közönség volt. A Réka+Zsuzsi+én személyekből álló DINAMIT együttes előadását nagyon élvezte. Aztán a tornamutatványaim gyönyörködtették. Az én önbizalmamnak nagyon jót tett minden dicsérő szava.
Egyetemistaként meghívtam, szűk hetet töltött bentlakási szobánkban (mindenki bámult, mert senki nem hívta a Nagymamáját ilyen helyre). Hozta a varrnivalót, a motyót, éjjel kislámpánál varrt. Napközben bolyongtunk, valami szépet akart nekem vásárolni. A központi antikváriumban két kottát vett nekem, majd a sétatéren egy padon elénekelte nekem a Beethoven, Mozart darabokat, és útmutatásokkal látott el: itt ezt kell pontozni. Zene mindenek felett.
A mozdulat, ami megmarad, az a felemelt, kissé hátradőlt fej, közben mély lélegzetvétel és lecsukott szem. Mindez pátosszal, humorral.
Béke, végtelen szeretet, odafigyelés, harmónia, humor és csupa dal – ilyen az én drága nagymamám lelke. Nagyon hiányzik, de ahányszor Ákossal és Abával énekelek, ő is itt van velünk. És számtalan más alkalommal is, mert jelentős része az én életemnek. Sokszor rám köszön a gyermekek tekintetében. A varrottas szíveket naponta számlálom, minden szeretetöltése erőt ad nekem.
Holnap templomba menet és jövet Chopint fogok hallgatni és Lisztet, a szerelmi álmot…és gondolatban odabújok hozzá, ahogy hozzá mindig lehetett.

Mesés

Egyszer egy hajnalban Farkas Dénes kopogott be, átutazóban volt, betette az autót a segesvári papilak udvarára és szólni akart erről. Kopogás:
- Ki az?- kérdi Nagymama.
- Farkas! –dörmögő hang kintről.
- Jaj Istenem, itt Piroska! –így Nagymama.

Kő, kavics, homok

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:
"Ugye tele van az üveg?"
"Igen"- hangzott a válasz.
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
"És most- mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dologok - a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre. Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal. Mindig szakíts időt a barátaidra. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok.

Nagypéntek

Az unitárius templomban emlékeztünk Jézus halálára. Áhítat és hangverseny tette ezt meghitté. Bálint Benczédi Ferenc áhítata után Joseph Haydn A megváltó hét szava a keresztfán műve következett a Concordia vonósnégyes előadásában. Aba aludt a babkocsijában, Ákos az ölemben hallgatta. Mivel a hangszerek meséltek, kérte, hogy fordítsam neki. Néha felsóhajtott: Szegény Jézus! Aba felébredt a végén, így kijöttünk hamarabb. A nagypiacon vásároltunk picust (barkát), amit itthon kidíszítettünk. Szépítettük, tavasziasítattuk Ákommal a lakást, hogy Apa ne ismerjen rá.

Hajrá Koktél!

Apa megborotválkozott, bepakolta focifelszerelését és a Molotov- zászlót fociszsákjába és ma reggel elviharzott Udvarhelyre a X. Erdélyi Magyar Véndiák Labdarúgó Kupára. 12 csapat méri össze focitudását.

Kamilla

Ma délután, miután a két tepsi pizza megsült, jött a hír, hogy Zsuzsi néniék mégsem látogatnak meg minket. Áthívtuk Rékákat, Orsi boldogan jött Nagy Betegh Kamillával, aki barátnője, osztálytársa és zongoratársa egyszerre.
Aba örvend keresztszüleinek, de az olasz konyha illata nem lelkesíti: Ákos Pif és Dudut olvas Orsinak:Ismerkedés Kamillával, step by step:Ne gondold ó, ne, hogy ilyen a világ!Orsi sapkájában murisabb:Ma megismertem egy különleges és szép lányt, Kamillát.
Gyere még hozzánk:A felhőtlen másodikosok:

Járóka

Kedden felszereltük Abának a járókát a nagyszobában, de azóta sem szokta meg. Legtöbb egy órát játszott benne anélkül, hogy hívott volna. Kedvenc játéka a mobiltelefonja, valamint GyusziNyuszi, akinek házikója, labdája, könyve is van.
Ma délben belealudt a zsörtölődésbe. Pont rásüt a Nap.

“A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.” (Robert Louis Stevenson)

Ákos-rajz

Ákos ablakvárost rajzol járdával 2 napja:Van, amit ki kell vágni. Hangának rajzolt szülinapjára szökőkutas képet, ez itt Benedeknek készül (de még keddig megváltozhat):

Perselyek

Két aktív perselyünk van: az egyik az Ákosé, ezt Bélu 2006-ban hozta neki Amerikából és ő ebben rollerre gyűjt.
A másik frissen készült, a nyaralásunkat célozza.
“Három hűséges barát létezik - egy öreg feleség, egy öreg kutya és a készpénz.”(Benjamin Franklin)

Orsi mesél

Míg Rékáék Pesten tartózkodtak, itt volt Mamu, Orsival tanult, zongorázott.
Hazakísérés:

Ezt a mesét együtt tanulták:

A fényképezőgép kikapcsolt, gondolom, korlátolt a filmezési idő, de itt lent folytatódik tovább (megjegyzem, hogy a filmecske végén látottakra megborzongtam, - Ákos most dobolt először és utoljára Abán - a valóságban nem volt ennyire hangos és durva):

Ez a film március 14-én készült, ma még szebben játssza Orsi (majd, ha megtanulom, akkor megfordítom a filmezést - most hallgatjuk):

Kidei Mamánál

Tegnap este érkezett Mamu kalandos körülmények között (a mozdony elromlott, így másfél órát késett a vonat) és ma reggel meglátogattuk kidei Mamát, N'Apu édesanyját. Mivel Kidében egyedül maradt, és fizikai állapota olyan volt, hogy nem tudta magát ellátni, itt lakik most Kolozsváron az öregek otthonában, ahol nagyon jó körülmények között gondozzák, ápolják.
Kidei Mama nagy örömmel fogadta hetedik dédunokáját, Abát, akit most látott először élőben, fényképe ott ékeskedik az ágya fölött.

Palacsin-csin-csin

Ez a mi adagunk: 400 gramm lisztet simára mixerezünk 4 tojással, 6 deci tejjel+4 deci ásványvízzel. Csipetnyi só és csuklóból érzésnyi olaj kell még hozzá. A törött nyelű mérőkanállal dolgozunk, mert csak azzal lehet pont egy palacsintasütőnyi adagot kimérni. Ebből lesz kb. 25 palacsinta.

Aztán zaba, és:Egy bolond százat csinál. Egyet biztos:

Hívtuk Apát, mutassa be palacsintaforgatós tudományát:

Orsi itt

Orsi, a kedvenc és egyetlen unokatestvér tegnap óta a mienk. Réka és Levente Pesten vannak a Könczy és Ernő kiállításán. Együtt ünnepeltünk délelőtt, majd együtt Fenesen.
Ma reggel így indultak reggelizni:Reggelire kuki:
Aztán alkotás:

MártaNap

Ma van Márta szülinapja, amit tegnap ünnepltünk. Ebéd után indultunk Magyarfenesre.Ott volt Hosszúfiú is:
Gyöngykereső:
Megtalálta:
Nem sikerül!
Isten éltessen, Márta!