2008. március 9., vasárnap

Levente 35

Tegnap ünnepeltük Levente születésnapját. Mivel a baráti kör sugara jóval nagyobb egy tömbházlakás bármely méreténél, kibérelték az ifjúsági szálloda protokoll termét. Mivel ez a Gyulapiac mellett van, nem messze tőlünk, gyalog indultunk a szemerkélő esőben:
Finomabbnál érdekesebb kaja és pia várt ránk. Ákos gyorsan szemügyre is vette:
Az ünnepelt:Másét ne kívánd! Magor is más?
A hangos zene egy mélyalvónak zümmögés:
Ott voltak Könczyék, Éváék, Attiláék, Szilárdék, Horváthék, Komáromy Laci Zsuzsival, Nusiék, Ernő, Feri, Hajniék, Rékáék és mi. 19 felnőtt és 12 gyerek. Lufidobálással kezdődött a buli:
Kis pihenő (Péter és Orsi keresztlánya):Mindhalálig blúúúúz:
Ajándékbontás:
Mivel Levente sógornak elvették a hajtásiját, tematikus ajándékokat kapott: Könczy által szerkesztett hajtásit, ami a megtévesztésig hasonlít az eredetire - nagyon muris szöveggel;l autókormányt; autó-illatosítót; rendőrautóra szerelhető ninóninó forgó piros lámpát; pótkereket.



Levente mindig is gáláns volt. Már érkezéskor minden lányt Milka-szívvel várt, és most a férfiak nevében
átnyújtott egy-egy szál piros rózsát.
Ákos boldog, hogy Nusi-óvónénije az ölébe ül:

Break-dance:Ééééé, Mákáréná:



Éjjel egykor itthon voltunk. Aba a bulit végigaludta, ritkán ébredt meg. Ákos bulizott. Apa bulizott. Anya bulizott. Nagyon jól telt.

Teazacskó

A következő levelet írtuk januárban:
Kedves család/barátok, nagyon szeretnék kérni tőletek valamit.
Ákossal elhatároztuk, hogy gyűjtjük a teazacskókat, amiben a filterek vannak. Tehát, ha teáztok, kérlek, ne dobjátok el a kis papírkákat, gyűjtsétek nekünk (egyféléből többet is). Majd valahogy eljut hozzánk.
Előre köszönjük! Puszi, teamániások
Azóta már kaptunk Szixéktől, Janekéktől, Laciéktól. Enikő jelezte, hogy húsvétkor érkezik a "szállítmány", Réka a konyhafiókban gyűjti. Ernő szülinapomra küldte a fenti képet.

2008. március 8., szombat

Túrós gombóc

Az 500 gramm Napolact sovány tehéntúrót összetörjük, picit megsózzuk. Hozzáadunk egy evőkanál kristálycukrot, 2 tojást és 5 evőkanál (100 gramm) grízt. Az egészet jól jól összekeverjük és, ha lehet, egy órát állni hagyjuk.
Közben egy kevés olajon a prézlit szép barnára pirítjuk.
Hívjuk Ákost. Kézmosás, székbeállítás, és hagyjuk, hogy kibontakozzon. Különféle nagyságú gombócokat gyúr, majd ezt az enyhén sózott fővő vízbe rendre beledobigáljuk.
Amikor a víz felszínére feljönnek, még 5 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiszedjük (Ákost lebeszéljük a segítségről) és a prézliben forgatjuk addig, míg egyenletesen, teljesen barna ruhát öltenek.
Ákos mézzel eszi, Anya porcukorral, Apa tejföllel.



Tátááám:

Ismerkedés az ízekkel

Tegnap volt Aba féléves.
Ma délelőtt 10 órakor elkezdtük a kiegészítést 3-4 mokkáskanálnyi almalével.

Utána jókedvű volt.

Felfedezés

“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.” Brian Tracy

Apa nadrágjában

2008. március 7., péntek

Aba Ákos szobatársa lett

Március 1-én, amikor Borika érkezett, átadtuk a Dani családnak a nagyszobát. Így Aba a gyerekszobában kiszemelt új helyére került ágyastól. De itt még egy szobában aludtunk- mind.
Március 4-én este már csak ketten aludtak a gyerekszobában: Ákos és Aba. Annak ellenére, hogy még kétszer ébred és eszik éjszaka, ezt tartottuk egészségesnek. Meg kell szoknia neki is, nekem is, nekünk is. Nehéz volt az első éjszaka - nekem. Nélküle. Eddig a nagyágyhoz tolt kiságya ott volt közvetlen mellettem. Minden rezzenését hallottam. A szuszogását, az álmos sóhajtozását, a kuncogását, ami álmait kísérte gyakran, az éhes feszengését, a reggeli ébredést megelőző mozgolódását. Hiányzott. Rendesen, fájt a szívem.
Érdekes, hogy ő ugyanúgy aludt, ébredt első éjszaka, mint eddig.
Második éjszaka többet időztem szorongva a gyerekszobaajtóban, mint amennyit aludtam. Mivel az éjt megelőző nap sokat aludt, éjszaka virgoncabb volt. Gyakran ébredt.
Nehéz ez a tudatos változás. Mert vége egy korszaknak. És ez is, mint minden vég, kiszakít belőlünk valamit. De ez a kiszakított valamit odaadom Ákosnak, majd ő kiszínezi, ragasztja és ajándékot készít belőle. Ez így van jól - erősítem magamnak napközben többször és nyelek nagyokat.

2008. március 6., csütörtök

Ákos munkái

Ez Ákos összecsukható "irodája": Van benne füzetecske, notesz, különféle írószer, vonalzó, olló, ragasztó, lehúzósképgyűjtemény. Egyszóval minden, ami egy szerkesztőnek kell. Van olyan nap, amikor estebéd után órák hosszat ír, vág, ragaszt. Néha jön, hogy segítsünk neki. A nagy papírlapokat felvágja ollójával, ír+rajzol rájuk - általában kedvenc színével, a rózsaszínnel - majd felgöngyöli őket és befőttes gumival átkötözteti. Ezeket "bizonyítékok"nak nevezi.
Szereti használni az állatkás, angol szavas sablonokat. A "SUN" és "FREE" szavakat is így írja le. A SUNt pontozzuk, hogy legyen sün, a másodikról tudja, hogy szabad. Nem tanítjuk: ő kérdez, mi válaszolunk. Egyszer hívott: "Anya, gyere nekem táblának!". Nem értettem, mentem az asztalához. Ott kiderült: a nadrágomon levő jelt akarta átmásolni magának egy lapra.
Valamelyik nap a sótartót vitte az asztalára és átmásolta az S betűt róla.
Apának készített meglepetést: kis lapon rajz+ lehúzós+színes papír ragasztása, a hátoldalon papírzsebkendő. A kettőt 3 gombostűvel összefogva - itt jött segítségért. És boldogan vitte Apának. Azt is megmondta, hogy hova tűzzük ki. Apáét a számítógép mellé, hogy mindig láthassa:
Ötletesek a munkái. Izgalommal és ugyanakkor türelmesen dolgozik.
"Anya! Neked most nem készítek, mert lemerültem. Majd holnap, jó?"

2008. március 5., szerda

Ákosdal

Reggeli után, oviba indulás előtt, míg Apa elkészül, Ákos Abának saját szerzeményét énekli.
Aba már túl van a zoknifaláson, passzívan hallgatja.

Apa nyomdokán

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
)

2008. március 4., kedd

Búcsú

Ákost Apa oviba vitte, így ő korábban elbúcsúzott Borikától, Mártitól és Lacitól.
Pakolás. Aba és Borika még nosztalgiáznak.
Ugye eljössz még?
Mindig boldogan várunk!

2008. március 3., hétfő

Maradj még!

Ma Borikára erdélyi utazás vár. Meglátogatja Tercsi dédnagymamáját Szatmáron. Ákos nehezen engedi el, de ez a szimpátia kölcsönös.

2008. március 2., vasárnap

Keresztelői ebéd

Az ünnepi ebédet Nagyi szervezte a Teológia konviktusán. Mamu öt féle sütit, Réka tortát, Nagyapa pálinkát és bort hozott. Minden nagyon finom volt. Köszönjük szépen! A dédnagyapák: Nagy Ferenc (Tátesz) és Dobai István.Aba dédnagymamája (Dobainé Varga Piroska) nem tud betelni a kis dédunoka gyönyörködésével. Mamuval, a segesvári nagymamával:
Időnként szundi:Bóné Kati és Bóné Gábor, Apa unokatestvérei:Aba sok szép ajándékot kapott: meséskönyvek, építőkockák, zoknik, pizsama, madárcsicsergést megörökítő CD, nadrág, blúz, pulóver, szvetter, fehér maci, légnedvesítő készülék, macislámpa, fenéktörlő, kenceficék, Mézesmackó, mézes szív és egy tekintélyes anyagi támogatás.
A templomban Murádin Kristóf is ajándékkal üdvözölt édesanyjával, Noémivel.
Az Aba-naplóba szép gondolatok íródtak az este folyamán. Réka gondoskodott a tortáról. Aba fényképe ékesítette, de habár ehető zseléből készült, gondosan körbevágtuk és félretettük:
Réka és Levente, mint friss keresztszülők. Orsi büszke kis unokatestvérére:
Rajongás:
Indul a busz Tordára! Ákos, a sofőr szól, hogy a biztonsági öveket kapcsolják be. Erika (Ákos keresztmamája) már érzi a sebességet.
Halló!- így Tátesz - van még egy üres hely?
Indulás előtt:

Borika is jól érezte magát:Produkciók:









A tordai busz:
.
És ide még több fénykép jön Laci gépéből..

MannAba

Aba keresztelője

A mai istentisztelet elején, a Farkas utcai templomban volt Aba keresztelője. Keresztszülei: Sánta-Jakabházi Réka, Szilágyi Márta, Sánta Levente és Dani László. Aba érezve, hogy ünnepnap van: nyugodt, békés és jókedvű volt. A keresztelés alatt figyelt, az ezt követő prédikációt is végighallgatta, a záróének alatt Anya ölében elaludt.
Abát a nagyapja, Juhász Tamás (Nagyapa) keresztelte.

Dobai Bálint címere és jelenlévő leszármazottai (Márta kivételével):

Családi csoportkép, hiányzik a fényképész Nagy Ferkó nagybácsi:

Csoportkép, fényképez Danilaci (keresztapa), a fenti képen a babakocsi mögött összekulcsolt kézzel. Balról jobbra haladva itt vannak Aba rokonai:

Jakabházi Béla (N'Apu nagyapa), Jakabházi Nagy Vera (Mamu nagymama), Orbán Erika (Ákos keresztanyja), Sánta Levente (keresztapa), Sánta Jakabházi Réka(keresztmama, Anya húga), Nagy Ferenc (Tátesz dédnagyapa, Anya nagyapja), Sánta Orsolya (Orsi, unokatestvér), Dobai István (dédnagyapa), Aba, Juhász Péter (Apa), Dobai Álmos (Nagyi testvére), Juhász Jakabházi Annamária (Anya), Juhász Ákos (testvér), Dobai Varga Piroska (dédnagymama), ifj. Nagy Ferenc (Ferkó, Mamu bátyja), Juhász Tamás (Nagyapa), Juhász Dobai Erzsébet (Nagyi nagymama), Nagy Bertalan Irén (Ferkó felesége), Szilágyi Márta (keresztmama, Laci felesége), Bóné Kati (Apa unokatestvére), Nagy István (Isti, Anya unokatestvére), Dani Borika a babakocsiban, Bóné Gábor (Apa unokatestvére), Juhász Márta (Ákos keresztanyja, Apa húga).
Bélu (Ákos keresztapja, Anya öccse) Amerikában, de lélekben itt.

2008. március 1., szombat

Ákos-Bori

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?)

Keresztelő előtti fürdés

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben...
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Borika Kolozsváron

Nagy izgalommal vártuk Borikát, Mártit és Lacit. Délben Apa értük ment a repülőtérre. (Brüsszelből autóval Dortmundig, onnan repülővel Kolozsvárig).
Márta és Zoli, Laci öccse is itt találkoztak velük.
Borika az első pillanattól barátságos, kedves volt, az ebédnél főleg Zoli nagybátyja hangjára figyelt:
Péter és Laci - végre együtt:
Ákos bontogatja a szebbnél érdekesebb ajándékokat: rendőrautó, meséskönyvek, ruhák.
Lacinak be kell mutatni hogyan működik a sablonírás:

Ide még sok fénykép jön a Laci gépéből...

Aba keresztelő előtt

Ma reggel Abának újra hőemelkedése volt. 37,8.
Bepánikoltam. Tegnap egész nap a Panadol hatására jól volt, gondoltam, most már lejárt az oltás okozta lázasodás. Sokféle forgatókönyv lejátszódott bennem, a kórháztól rohanásig a keresztelő elhalasztásáig. Egy fél Paracetamol kúpot kapott. Egy órára rá pusziméréssel megállapítottam, hogy minden rendben. De azért a 2 percenkénti simogatások nem maradtak el. Ekkor már nagyon vártuk Borikáékat. És ünnepi hangulat ütötte fel fejét nálunk.
Ruha-készülődés:
Előkészítettem a keresztelői ruhát. A Bárdos Hunorkától kölcsönkért kezeslábast, sapkát, kabátkát. Délután Apa a Vincének kölcsönadott és most Budapestről busszal hazaküldött kék bársony kezeslábasért, majd a Jolánka néni (Orsi nagymamája) által gondosan előkészített csomagjáért ment Rékáékhoz (Mamuék hozták Segesvárról). Ez utóbbiban az Orsi keresztelői bársony kezeslábasa, egy másik selymes kezeslábas, fehér harisnya, kis kék cipőcske volt. A szeretet is áradt a csomagból. A fehér puha bársony kezeslábas mellett döntöttünk. Pió, Mamu szorgalmazására ez alkalomra kötött egy hófehér pampót. Volt más is, de ezt tartottam a legmegfelelőbbnek. Mert ebben is ott a szeretet. A sapka maradt a Hunorkától kapott.
Ákos kapott Mártitól és Lacitól egy szép zöld nadrágot, ugyanolyan színű szvettert (vesztert - ahogy Ákos mondja), az előkészített fehér ingével ezek találtak a legjobban.
Apának előkészítettem a Bocskai ruháját, fekete cipőjét. Én is fekete bársony ing+szoknyát készítettem elő magamnak. Igazi ünnep ez.