Szünidő első napja

A dzsungel fenegyereke :Alkotás:
"De Anya, te nélkülem mosogattál?" Elszégyelltem magam és kezdtük elölről a már megmosott edényekkel. Mert megígértem, hogy mindig segíthet.


"Ákos, mondjuk, hogy ez terheslabda"- indítványozom, hogy a várba tegyük be a kislabdát.
"De Anyuciii! A királynál csak harcias dolgok történnek!"- így Ákos.
"A terheslabda nem az?" faggatom,
"Neem, az jóságos dolog..." válaszol, és fel sem néz, pakolja a fakockákat.

Ebédfőzés, de jó móka!Szunyogkapu:

TupiJudi

Beugrottak Tupiék egy fincsi ribizli-muffin-tejszínhabos süteménnyel. Az izgalmas családi történetek életre keltek, Aba kidőlt (az ágyszélbe kapaszkodva aludt el), Orsi és Ákos méhecskés mesét néztek.

Süss fel Nap!

Szólj, mese, szólj - elhiszünk!

"Szólj, mese, szólj - elhiszünk.
Jöjj velünk, jöjj - elviszünk.
Törpék közé Hófehérke,
Árvácskának kistestvérke,
Szivárvány a Kék egére
KELL!"
- vasárnapi iskolásének Nagy Ferenc, Ákos dédnagyapja tollából -

Törökvágás

A napsütéses vasárnapi ebéd záróakkordja a mesélés. Ezt követi a szellemidézés. Majd irány a Falumúzeum. Zárt kapukra lelve, fel a dombra, neki az erdőnek. Csúszó sár és puha avar. Vándorbot.

Nagyapa meséli:

A Hójába készültünk, Ákossal ketten előbb lementünk, s elsétáltunk az Orbán Balázs utcáig. Bekukucskáltunk Szabó néni kapuján, s láttuk, hogy dől a füst az udvar végében álló fészerből, ahol a mi kolbászunkat is füstölik. Azért is mentünk előre, hogy a pápa-mobilba szereljük fel a két kartonból kivágott szellemet. Ebéd előtt ugyanis azzal szórakoztatta az anyja, hogy a nagyméretű boríték MINDKÉT LAPJÁBÓL kivágtak egy-egy szellemet, madzaggal egy vessző végére kötözték, s aztán Ákos, a bot másik végét fogva elbújt az ajtó mögött, a szellemeket pedig a konyhaajtó nyílásán belógatta, hogy ott lévő nagyanyját, nagyapját és apját riogassa:
– Húúuuúúú-Húúú!
Ijedeztünk is kellőképpen. Vég nélkül ismételte volna, de csak azért sikerült abbahagynia a szellemmel-riogatást, mert praktikus rendeltetést talált ki a két szellem számára:
– Ezt majd levisszük, és a nagyapáék autójába felakasztjuk, hogy nekik is legyen az autójukban olyan, ami mindenkinek van.
Fel is szereltük. Boldogan ajándékozta nekünk a két szellemet, de úgy látszik, foglalkoztatta, hogy most már akkor a Morzsába nem jutott. A füstölő megtekintése után, a Gyárfás Jenő utcai tömbházaknál a szegélybokorból ágat kellett törnöm neki.
– Ha adsz nekem egy olyan borítékot, akkor még vágunk ki szellemet, s majd erre fogjuk akasztani.
– Adok, fiam, hogyne. Nagyapának otthon sok olyan nagy borítékja van. Tudod mit? Adok neked HÁROM olyan borítékot.
– Jaj de jó, akkor sok szellemet tudunk Anyával csinálni.
Majd gondolkodás nélkül hangosan számol:
– Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Tudod mennyit, nagyapa?
HAT SZELLEMET lehet csinálni!

Fészek

A Legjobb Barát látogatása

Ákos nagy izgalommal készült a Legjobb Barát fogadására. Megrendelte még tegnap kedvenc sütijét, a krémes bélest. Rendet rakott a szobájában, előkészítette Patácskát, a kedvenc lovát, a kardokat, hogy majd azzal játszanak. Horváth Péter ovis barát. Most már iskolás, első osztályos az Unitárius Kollégiumban. Húga, Anna, jelenleg ovistársa Ákosnak. Szüleikkel, Emesével és Leventével érkeztek. Ákos már a liftajtónál várta őket. A boldogságtól üdvrivalgott, - ez elég sokáit tartott - majd játszottak, ettek, ágy alá bújtak, motoroztak, koncerteztek, énekeltek, aztán rajzoltak, cipővárat építettek.

Csatangolás

Délelőtt Ákos Nagyapával a környékbeli utcákkal és névadóikkal ismerkedett. Utána beszámoló.
Ez itt a Nagyapa beszámolója:
Sétálni és „unokázni” vágytam. Tizenegykor elkéreztettem Ákost. Hátul mentünk ki, a Taksony utca felé, de tovább mentünk s a Wass Ottilia utcán, majd annak folytatásán a Böhm Károly utcán mentünk ki a Györgyfalvi útig. A Böhm Károly utcán megemlítettem, hogy Böhm Károly híres ember volt.
– Mesélj róla! – szólított fel Ákos.
Mit lehet egy filozófusról mesélni? De azért megpróbáltam:
– Kicsi korában otthon nem magyarul beszéltek. Reggel azt mondta az édesanyjának, hogy Guten Morgen!, este meg azt, hogy Gute Nacht. Németek voltak és Böhm Károly csak az iskolában tanult magyarul, amikor pedig Pestre költöztek, magyar iskolába járt. Végül szívvel-lélekkel magyar lett, magyarul tanította az iskolában a magyar gyerekeket bölcsességre. Nagyon okos volt, könyveket írt, azok is tele bölcsességgel. A sok bölcsességet tanította itt Kolozsváron is. Ő volt a leghíresebb magyar bölcs ember. A nagyapa nagyapja is is azért lett okos ember, mert Böhm Károly tanította.
Ákos nem szólt közbe, azt se tudtam, hogy figyel-e, de hogy annyit mind használtam a bölcsesség szót, végül remekül társítva rákérdezett:
– Azt tanította Böhm Károly, hogy KI MINT VETI ÁGYÁT, ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT?
***
A kerítések tövében vagy a kerítések beton talapzatán itt-ott hómaradványra bukkantunk, ott azonnal megállt, készített egy-két hógolyót, nagy élvezettel dobigálta őket.
Egyszer az egyik kerítés tövében észrevett egy cső-véget, arasznyira kikandikált az aszfaltból. Se szó se beszéd odament, s lehajolva, jó hangosan bekiabált a csőbe:
– Üdvözöllek benneteket!
– Kinek köszöntél, Ákos?
– Azért mondtam, mert EZT OTT A MÁSIK FELÉN, AMERIKÁBAN hallották.
– Akkor Bélu is hallotta?
– Igen, Bélu is.

Jó reggelt, Február!

Csubekék

Ákos esti fürdésének záró mozzanata a káddugó kihúzása, de nem a hagyományos fogd meg+emeld ki mozdulattal, hanem a mágneses halászbottal. Hozzáilleszti a dugó láncához a mágnesvéget és nagyot ránt rajta, mint a Nagy HOHOHOrgász. Mert kapás van. Ehhez mindig mindkét szülő jelenléte szükséges. A tegnap este Apa feltalálta a spanyol viaszt: a halászbot teleszkópos. Úgyhogy most már nagyobb visongással lehet a műveletet véghezvinni.
Ezt a halászbotot mágneses figurákkal együtt Lillától és Csabikától kapta Ákos, mindig emlegeti őket. Ma reggel Emesével szkájpíztam, és ezeket a síző fényképeket küldte: Lengyelországban, Korbielow falucskában készültek. (Ez aztán az idegnyugtató háttér!)

Göcsünneplés

Szombaton nem tudtunk Andris szülinapjára elmenni. (Lemaradtunk a dobszólójáról!)
Ma este itt voltak nálunk, megünnepeltük.

Teljesség

Azt mondta valaki, hogy a legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk: a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.
Goethe: "A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."
ének: "Némán ülni, semmit sem tenni. Közeleg a tavasz, s a fű nő az ég felé.”

Ákos ovis munkája

Ez van kifüggesztve az ovi előszobájában levő munkafalra:

Mit tud Aba?

Szombaton, azaz 25-én Aba felfedezte a lábát. Mindkét kezével megfogta mindkettőt. Azóta nemcsak pelenkát, de zoknit is kell cserélnem, mert benyálazza.
És akkor lejegyzem, hogy miket tud még.
A kiságyban 180 fokos fordulatot tesz háton valamikor december eleje óta.
Hasról hátra fordult pontosan 4 hónapos korában, azaz január 7-én.
Hátról hasra fordult január 10-én. Könyököl, de nyújtott karral is sokáig hasal.
Megfogta a cumiját az ágyban és betette a szájába, majd kivette: január 17-én. Azóta nagyon ügyesen forgatja már kezében és teszi-veszi kancsinézéssel kísérve.
Hátrafele gyorsan kúszik. A hidat fejével és lábával nemtudommióta tudja.
A papír, nylon, rongy, selyem, fa, műanyag közül a legizgalmasabb a nylon, de a legkedvesebb a rongy tapintása, pontosabban a Samu macié.
Az általunk produkált hangok (főleg állatok utánzása) közül legmulatságosabb a Kukkurigúúúú, az IÁIÁIÁÁÁ és a SlágerRádióóóóó. De nagyon figyeli a lovacska ügetését, az autóburrogást is. A "Kukucs" játék és a "szellő" megnevettetik, ilyenkor hangosan kacag.
Ha komoly vagyok, ő is komolyan szemlélődik. Ha némán elmosolyodom, azonnal viszonozza. Ha beszélek is, akkor felnevet: mint jó ismerőst üdvözöl. Az éneklést nagyon szereti, ilyenkor hangosan repdes. És akkor is, ha táncolok.
Ha felveszem, bújik, és sóhajtozik. Ha együtt táncolunk, "énekel".
Ákosról nem veszi le a szemét. Ha Ákos hangosan szól hozzá, kurjantgat, kiabál.
A szomszéd betonfúrása, a zúgó csapvíz nem zavarja, de a finomabb hangokra összerezzen: apró köhögésre, könyvlap-forgatásra, tépőzárhangra.
Játékai: Elemér, a rágható fülű elefánt; Gyuszi a visító nyuszi és rongykönyve; Lyukasmarok, a fogzásrágó; a kis mobiltelefon - szintén rágható felülettel.
Aba tud hollandosan krákogni: "ghrghr", hízelegni: "khikhi", "HŐ"n szeretni, jóváhagyni: "egghe", általában a G betűt minden magánhangzóval társítani.
Aba nem tudja az éjszakát átaludni. Legmélyebben este 7-től éjfélig alszik. Onnan kezdve 2-3 óránként enni kér. Reggel 6-7 között ébreszt, nem hajlandó tovább aludni, sőt, a kiságyban sem maradni. A konyhába kell vinni, "induljon az élet, történjen már valami!" türelmetlenséggel várja, hogy reggelihez üljünk mind. Ekkor boldogan figyel. Miután a fiúk elbúcsúznak (fél9), végigszemléli a mosogatás előkészületeit, majd az edénycsörömpölésbe belaalszik. De csak addig alszik, míg a mosogatás tart. Aztán a nagy ágyon játék, ének, felolvasás, beszélgetés, evés, Séta. Majd újra játék, ének, evés. Közben szundít egyet-egyet, ami félóra, óra. Ebédfőzésnél asszisztál, tanácsadás kiabálás formájában. Aztán játék, ének, stb. Várjuk a fiúkat, és onnantól izgalmasabb az élet, mert Ákosra ragadhat a tekintete: hogyan eszik Ákos, hogyan játszik, beszél, énekel.
Este 7-ig.

Ovis jelentés

Ákos újságolja:
1. Képzeld Anya, "Aglusannának" fogszabályzata van.
2. Tudjátok, hogy Endrének van szemüvege? Mert elromlott a szeme. De nagyon kell vigyázni, nehogy meglökjed, mert akkor bemegy az üveg a szemébe, és akkor nem látja, hogy piros, és átmegy az úton, és elüti az autó. Nagyon kell vigyázni! - mindezt egy szusszra, mutatóújjával figyelmeztetve.

Ákos üzenete Bélunak - esti filmek

BéluNap - over the sea

A mai nap első gondolata:
Édes Bélu! Azt hiszem, ez a leghosszabb szülinapod: mikor mi felkelünk és te nyugovóra térsz, az pontosan másfél nap. Úgyhogy:
Boldog szülimásfélnapot!
Már nagyon hiányzol....
Neked:

Vasárnapi séta

Elindultunk a csepergő esőben sétálni. Apát itthonhagytuk, hogy a tegnapi lendülete tovább gyümölcsözzön (tegnap egész nap a számítógép előtt ült : köhögött és drupálozott. A teológia honlapját reformálta). Ákos tolta a bABAkocsit, közben minden templomból jövő néninek, bácsinak, aki hozzánk szólt, újságolta:"Ez az én kistestvérem". Egyetlen néni szólt románul, annak Ákos vehemensen odavetette, hogy "NU". Találkoztunk Ilonkanéniékkel, Horvátlacival. Az új piacra mentünk, amit Ákos Mauglinak keresztelt, merthogy olyan messze van tőlünk - számára. A kis benyíló üzletekben vásároltam, addig Ákos a babakocsival kint várt. "Tilos, Tilos, Tilos"-hallom bentről Ákos hangját folyamatosan. Kimenve máris újságol: "Anya, megőriztem Abát. Mint kutya a házát, úgy őriztem. Nem engedtem senkit a közelébe". Vásároltunk almát, banánt, tejet, lisztet, tejfölt és Ákos kérésére egy nagyon élénk színekben pompázó kis csokor szalmavirágot a szobájába. De kölcsön adja ebédre, hogy tegyük a konyhaasztalra. Megszagolja és felkiált: "Anyuciii! Ennek a virágnak nincs szaga, ennek szúrása van!" Jövet kiselőadásokat tartott arról, hogy "Ha letépsz a virágról egy levelet, akkor folyik a víz, mert könnyezik." És "Én elültetek hót az egész világon", majd "Nekem olyan mézeskalácsházikó kell, amiben nem lakik senki" és így tovább. Megcsodáltuk a cukorkakerítést, a kerti törpéket, békákat, a még görcsösen kapaszkodó Mikulásokat, Bedegabi épülő házát. A liftajtót Ákos kezeli, segít, hogy a babakocsival kényelmesen mozogjunk, elférjünk. Megköszöm és egy felnőttes "szóra sem érdemes" a válasza.
Ez volt a mai istentiszteletünk.
Ezt a képet Pancsi néninek dedikáljuk, mert ma van a születésnapja:

Emberkék

Ákos önálló munkái gyurmából: