2011. június 30., csütörtök
Áprily: Az irisórai szarvas
Tátesz 95 éves
Meglepetés: jönnek az unokák, dédunokák.
Még most is a legszebb ajándék a könyv és a személyre szóló fényképalbum (Ferkó régi fotókat rendezett füzetbe Tátesz gyerek- és ifjúkoráról, az ősökről).
Ajándékok:
Dedikált könyvek a szerzőktől: Nagy Feri bácsinak...
Tátesz több Áprily verset mond, ez az ő ajándéka nekünk.
Dédunokák:
Isti fotóz:
Ajándékrajzok:
2011. június 29., szerda
Vonatozás Segesvárra
2011. június 28., kedd
2011. június 26., vasárnap
Áginál
2011. június 21., kedd
Ákos iskolás lesz
Az óvónéni mindenképpen az óvodában maradás mellett érvelt: fiú, érzékeny, játsszon még egy évet Abával együtt. Igen, de Ákos olvas, összeolvas, nyomtatott betűkkel ír, fejben számol - anélkül, hogy erre tanítottuk volna. (Mikor kérdezett, válaszoltunk.) Erre jött a megkérdezett tapasztalt tanítók véleménye: az iskolaérettségben nem ez a mérvadó. Iskolaérettségét pszichológus is vizsgálta, válasza: értelmileg érett, agyilag simán megbírná, az érzelmi készenlétet nehéz eldönteni. A döntés a szülőké.
2 hónapig tartott a keveset-alvás: egyik nap pro, másik nap kontra vélemények, érvelések gyűltek össze. Egy nap aztán eldőlt: legyen még óvodás egy évig.
Örvendek, hogy így döntöttünk. Ez az egy év alatt sokat ért, önállósodott. Nem unta az óvodát, még most is nehezen vált meg tőle. Ez egy év alatt zongoraórára járt heti kétszer (rendszeresen), heti egyszer zeneoviba (mivel ezt az évet már egyszer kijárta, idén néha hiányzott erről). Így - a zene tanulása mellett - volt egy kis ízelítő az itthoni házifeladatozásból, a rendszerességből, a kötelességtudatra nevelésből. Mindez játékos formában. A sportolás lett volna még fontos, a napi biciklizés maradt.
Most készen állunk mind az iskolakezdésre. (Abát kivéve.)
Önbizalma a régi, de most már más érzelmeire is odafigyel
A trikó eredete:
Mókosévzáró előtti délután Anya a fiúkkal nadrágot megy vásárolni. Sötét elegáns kell az ünnepélyre. A központi turkálókban kezdődik a nadrágkeresés. Az egyikben Aba ránéz a trikóoszlopra és egy mozdulattal húzza ki a fekete trikót: Nekem ez kell! Pont nekem való! Valóban, mérete jó, állapota is, így Anya megveszi. Csak itthon olvassuk a feliratot: igen, ez tényleg Abának való!
(Nadrágot - nem épp a kérelmeknek megfelelőt - végül a Gyulapiacon találtunk.)
Érzelmi lépcsőfok:
Aba cseréli alvótársait. Máig ez úgy zajlott, hogy kidobta a régit, vitte az újat. Ma érdekes fordulat történt. Pakoltunk a gyerekszobában: a fiúk a játékokat válogatták, Anya a ruhákat rendezte. Aba örömkiáltására felfigyelünk: Édes kicsi bubám! Rátalált a babára, amit szintén egy turkálóból kellett hazavigyünk évekkel ezelőtt. Babusgatni, ringatni kezdi. Aztán csoda történik: ágyához megy, kiemeli az utóbbi napok hálótársát, a panda macit és suttogva magyarázza neki: Édes macikám, mától nem veled alszom, ne haragudj! A kicsi babával fogok aludni. És szép gyöngén öléből a játékok közé helyezi.
Nemcsak a panda maci bámul kikerekedett szemekkel, de Ákossal mi is ámulunk: durva macirepülés helyett gyengéd kommunikáció. Ez már fejlődés.
2011. június 20., hétfő
Minna itt
Nagyiéknál
2011. június 19., vasárnap
Fürdeni strand után?
A fiúk engedték, hogy Anya ivói frizurát készítsen nekik, egy feltétellel: menjünk strandra!
Így,- igaz, már dél elmúlt (az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó - fújja harsányan Aba) - felpakoltunk és a Sun strandra vitte Apa családját. Apának nincs vakáció, ő hazajött pihenni, majd 4 órai strandolás után az élményektől feldobódott társaságot hazaszállította.
Na, de miért kell itthon letusolni annyi pancsolás után?
2011. június 18., szombat
Kolozsvári levegő
2011. június 17., péntek
Ákos utolsó napja az óvodában
Én sírni fogok, ha Ákos nem lesz itt!
Egész héten csüngött, bújt Ákos. - meséli Nusi.
Átmentünk a régi ovihoz, hogy ugyanott készítsük el az ovis szatyorral a fényképet. Ahogy ez első ovisnapon készült 5 évvel ezelőtt.