It has been SO COLD in North Carolina, but spring is coming! I am sending a picture of me, Akos Butterfly, with the very first spring flowers. And, I have some exciting news! Fran and Eric are going to New Zealand and I am going too! I will send you some pictures, and now I am sending lots of love from, Akos Butterfly
2010. február 28., vasárnap
2010. február 27., szombat
Tapasztalat
2010. február 26., péntek
Rumpelstielzchen
Sütis est,
Megszületett Hajnal Klára
"Tavaszt hozott fűre-fára,
Megszületett Hajnal Klára" - érkezett ma a hír Apa unokatestvérétől, Boritól.
Apa reagált:
Napot hoztál Kolozsvárra,
Isten éltessen, kis Klára!
Büszkék vagyunk Borikára,
Éljen Péter, másszon fára!
Ilyen hírnek nincsen ára,
szükségünk van koccintásra,
Misi bátynak játszótársra,
nőjjél nagyra, pici Klára!
Első fogtömés, azaz Ákos bátor
Kedden este negyedik alkalommal ment Ákos Anyával a fogászatra. Kétszer már beült Ákos a fogászati székbe, de szájbakukkintás és levegőfújás volt csupán, nem engedte, hogy az orvosbácsi kezelje lyukas zápfogát. Mivel ez volt az utolsó fogorvos-látogatás( mert Anyát most koronázzák meg), Ákos félelmét legyőzve, beült a fogászati székbe és fegyelmezetten várta, míg Major Sanyi bácsi kifúrja, majd betömi a fogát.
Nagy volt öröme kedd este, mindenkinek elújságolta bátor tettét. Már a rendelőben elhalmozták ajándékokkal. Anya megígérte a vargabélest, így este 9-kor nekiálltak a fiúk segédkezni, hogy mielőbb elkészüljön a finomság. És még egyet kért Ákos: menjünk el a McDonalds-ba. (Mert tavaly olyan finom szalmakrumplit evett ott B. Anna szülinapján!)
Megígértük neki. Így ma délben, oviból jövet (ebéd után) ott találkoztunk Apával, szalmakrumplit rendeltünk.
Ákos-rajz:
Tavaszodik
A vakáció után minden reggel jött Nagyapa Házhoz Hintóval Hétkor.
Ma először gyalogolt Ákos Anyával az oviba/suliba.
2010. február 24., szerda
Három nővér hóvirággal
Ma estére Judi színházba hívta Anyát. Csehov Három nővérét nézték meg. Anyának nagyon tetszett a darab, a vége pedig a kiváló alakítások hatására (is) megható:
"Az idő elszáll, mi is elmegyünk örökre, elfelejtenek minket, elfelejtik az arcunkat, a hangunkat, hogy hányan voltunk, de a mi szenvedésünk boldogságra vált azokban, akik utánunk jönnek, boldogság és béke költözik a földre, és jó szóval, áldással emlékeznek majd azokra, akik most élnek. Ó, kedves húgaim, az életünk még nem ért véget! Élni fogunk! Olyan vidáman szól a zene, olyan boldogan, és én azt hiszem, nemsokára mi is megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk... Ha tudhatnánk, ha tudhatnánk!"
Apa maradt a fiúkkal itthon. Mikor Anya hazaért, Apa kivonszolta a kertbe és egy kései szülinapi ajándékot "nyújtott" át Anyának a most kibújt tavasz hírnökére mutatva:
2010. február 22., hétfő
Nusi óvónéni írja:
Ma az első napszakban készültünk a kötött tevékenységekre. Mindenki valamit " dolgozott": leporelló könyvekből várat építettek, kis kivágott képekből leporellókat készítettek, meseszereplőket ismertek fel, legóból mesepalotát építettek stb. Néhány gyerek, segítségemmel egy bábut barkácsolt, a török császárt az ősszel beszerzett dísztokokból. Mikor már minden porcikája megvolt, az arcát alakítottuk, Ákos kedvesen hozza a filctollakat, hogy szájat is rajzoljunk. Megkértem vigye vissza a doboz filctollat a fiókba. Gyorsan teljesítette a feladatot, oly gyorsan, hogy amint a fiókot visszacsukta s rohant volna hozzám, lepottyant a fiók fölött levő vedrecske s kiborultak a játékok. A nagy zajra mindenki odanézett, Ákos rémülten állt meg. Odaszóltam: -Sebaj, szedd össze! Nagy gyorsan kapta föl a játékokat, majd nevetve mondta: -Jaj, Nusi, ÚGY MEGIJEDTEM, HOGY MAJDNEM SZÍNFARKTUST KAPTAM!!
Rákérdeztem, hogy mit mondott, gondolván, én nem értettem jól. Megismételte: SZÍNFARKTUST...
Hogy ezek a mókuskák miket tudnak!!
Borika és Esztike Erdélybe jön
Laciék május 9-én, vasárnap, 17:50-kor érkeznek a kolozsvári repülőtérre.
"Előzetes tervek szerint" május 10-én, hétfőn délután mennének autóval Szatmárra, a lányok dédnagymamájához.
Szatmárról 12-én, szerdán délben indulnának vissza Kolozsvárra.
Május 14-én és 15-én délelőtt (pénteken-szombaton) érettségi találkozós programok lesznek Kolozsváron. Szombaton délután megyünk velük Torockószentgyörgyre, ott lesz bankett, szállás egy éjszakára. (Ákos és Aba Kolozsváron maradnak a nagyszülőkkel.)
Május 16-án, vasárnap, 12:10-kor repülnek vissza Párizsba (onnan autóval Brüsszelbe). Vagyis a kolozsvári repülőtérre kell érkezni 11 órára (a WizzAir előírása szerint utazásra lehet jelentkezni 10:10 és 11:30 között).
"Hey Butthead, what is teenspirit?" "You mean you don't know? Dude, then I'm not gonna tell you." Beavis & Butthead
2010. február 21., vasárnap
2010. február 20., szombat
2010. február 19., péntek
Juliska csak egy van
Tűnődés
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
(Wass Albert)
Egész héten farsang:
2010. február 14., vasárnap
Jancsi és Juliska: Juhász család
Szereposztás:
Boszorka: Ákos
Juliska: Apa
Jancsi: Anya
Önmaga: Aba. Miután nem volt hajlandó sem a boszorka macskájának, sem János vitéznek (e két szerep között váltogatott még szombaton) öltöznie, elénekelte egyik kedvenc dalát - remélve, hogy a boszorka szíve meglágyul tőle.
2010. február 13., szombat
Ványa bácsi - ez tetszett:
ASZTROV: Általában szeretem az életet, de a mi vidéki, nyárspolgári orosz életünket ki nem állhatom, és lelkem minden erejével megvetem. Ami pedig az én személyes életemet érinti, hát abban bizony isten nincs semmi jó. Tudja, ha sötét éjjel az erdőben megy az ember, és ha a távolban egy kis fény pislákol, akkor észre se veszi a kimerültséget, az arcába csapó szúrós gallyakat... Amint tudja, én annyit dolgozom, amennyit senki mást az egész járásban, szakadatlanul üt-ver a sors, időnként kibírhatatlanul szenvedek - és nem látok a távolban reménysugarat... Már régóta nem szeretek senkit.
SZONYA: Senkit?
ASZTROV: Senkit. Csak a dadájuk iránt érzek egy kis gyengédséget - a régi emlékek miatt. A parasztok nagyon szürkék, fejletlenek, mocsokban élnek, az értelmiséggel meg nehéz összeférni. Csak kimerít. A mi jóismerőseink egytől-egyig sekélyesen gondolkoznak, sekélyesen éreznek, nem látnak távolabb az orruknál - kerek perec: ostobák. Az értelmesebbek és a jelentősebbek hisztérikusak, elemészti őket a sok analízis meg a reflex... Ezek folyton sápítoznak, gyűlölködnek, betegesen rágalmazzák egymást, oldalvást közelednek az emberhez, sandán néznek rá, és megállapítják: "Ó, ez pszichopata!", vagy "Ez szószátyár!" Ha pedig nem tudják, milyen címkét ragasszanak a homlokomra, akkor azt mondják: "Fura ember, nagyon fura!" Szeretem az erdőt - ez fura: nem eszem húst - ez is fura. Nincs már többé a természethez és az emberekhez való közvetlen, tiszta, szabad viszony... Nincs és nincs!
Mamu levele
65 évvel ezelőtt, február 13-án ért véget Budapest ostroma, a II. világháború leghosszabb ideig tartó ütközete. A főváros lakói hét héten keresztül éltek -és haltak - ágyútűzben, bombarobbanások között, reménykedve várva az óvóhelyeken, pincékben a harcok befejeződését.
A Margitkörút 43 szám alatti pincében született Nagyapa (Tátesz) verse.
Ének a pincebogárhoz
Pincebogár, ha te tudnál
csodálkozni, csodálkoznál.
Hogy került le a pincébe
emeletek büszke népe,
s hogyan él veled egy sorba’
nehéz napok, hetek óta.
Pincebogár, ha te tudnál
okoskodni, okoskodnál,
s meggondolnád, szörnyű dolog,
hogy orvosok, professzorok,
papok, tervezők meg ácsok,
mind egykori óriások,
hogyan kell most lapuljanak
emeletes romok alatt.
Pincebogár, ha te tudnál
imádkozni, imádkoznál.
Ha ki itt megmenekül még,
bocsássa meg minden bűnét,
s könnyítse a sors,
mit rámért - azért a kis imádságért,
mit egy szegény pincebogár
a mélységben elsírdogál.
Margitkörút, 1945. február elején
2010. február 10., szerda
Mert kialudná a földből
- Ma éjjel mindenki gyönyörűt fog álmodni - reklámozom Abának az esti lefekvést pizsiöltöztetés közben. - Vajon te mit fogsz álmodni?
- Pityókát! - hadarja.
- Pityókát? Miért pont pityókát?
- Hogy jól aludjak! - mondja.
Megértettem.
2010. február 8., hétfő
Idézet Mamunak szülinapjára
“Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra.
Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.” (Andrew Carnegie)
63 - 39
Anyja s lánya szülinapja
a távolra mit sem adva
ha van három s harminckilenc
ünnepében oly evidens
prima vista, hogy a HÁROM
uralkodik a két számon.
Külön és együtt is adják
a háromnak sokszorosát-
az élethez vajon mi kell,
akár húszszor, akár tízszer,
hogy jó és igaz is legyen
és szép is, természetesen,
s lelkiekben mind teljesebb:
hit és remény és szeretet -
egészség, siker és béke -
s a múltaknak szép emléke
s a jövőbe bátran lépve
az áldásnak nincs híja -
s így sok szülinapját érje
kicsit-nagyot egybevéve
szép családunk örömére
Vera s Annamária!
Segesvárról 2010 februárjában
a 93 éves Apa/Nagyapa
Ötödikes meglepetés
Második félév első napja. Harmadik órám az ötödikben van. Rutinosan nyitom osztálytermük ajtaját, és ott állnak félkörben mind. Énekelni kezdenek: Ez a nap más, mint a többi...
A meglepetéstől csak nyelni tudok. Rögzítem a képet magamban: Dani nagy gitárjával középen és mind énekelnek, tapsolnak. Fehér és kék lufik, a táblán is köszöntés. Éneklés után Áron átad egy mértanos csokrot és Zsuzsi Zsófival a saját készítésű és sokuk által aláírt kösztöntő lapot.
Feldobták a napomat. És nemcsak.
Érdekes: éneklés közben láttam őket ballagókként. Akkor majd biztos visszaidézem ezt a jelenetet.
2010. február 7., vasárnap
Ma egész nap ezt hallgattuk:
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem...
Csík zenekar
Ákos a hét minden napján rajzolt Anyának, ez a mai: