Karácsony este

Mialatt karácsonyi énekeskönyvünk dalait elénekeltük, Aba nyöszörgött: Hol, hol, hol van az Angyal? Hetek óta naponta bizakodó mosollyal kérdezte a sok ragasztott, rajzolt angyalkák láttán: De mikor jön az IGAZI Angyal? Azt mindig elmondtuk, mutattuk, mennyit kell aludni, de azt nem magyaráztuk el, hogy az Angyal titokban jön, megy, nem fogunk vele találkozni. Ő erre a találkozásra készült, gondolom az ovis Mikulás kapcsán már elképzelései is voltak, milyen is lesz az Igazi Angyal. Így hát most csalódott volt. Lenyűgözte a karácsonyfa gyertyafényben, a csillagszórók némiképp elfelejtették vele csalódását, de a hiányérzet kiült arcára.
Ákosnak, A Sajtember és a Süni szerzőjének A Sün, akit meg lehetett simogatni könyvet hozta az Angyal. Mert az Angyal is olvasta az Ákos-mese szülte kommentárokat a családi levelezőlistákon: azt, hogy sokaknak a Szutyejev hősöket juttatta eszébe a mese. (Ákosnak valóban a Pif és Dudu volt a kedvence, és ez úgy látszik beépült mesevilágába.) A sok más említett hőst nem ismertük, ezért most az Angyal gondoskodott erről.
Hogyan focizott Fehértappancs?
Nézd, Aba, távirányítós autó!
Ennek Apa is nagyon örült!
Mindenki a sajátjával:
Aba kedvenc mese/rajzfilhőse a kisvakond. Miután az autózás lecsengett, jöhetett A kisvakond és az egér karácsonya című kaland:
"Szerény az asztal, de a lényeg,
hogy együtt van a két barát."
Végül újra a sünis könyvnél kötöttünk ki. Még egyet!
Sok szép és hasznos ajándékot hozott az Angyal a Naszód-utcából, Segesvárról, Budapestről, Pittsboroból.
Aba ragyogását visszacsalta arcára az autózás, a mese, az újra-újra csillagot szóró karácsonyfa látványa.