Ezüstgyopár-díj a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által évente kiosztott kitüntetés a romániai magyar nyelvű oktatás és nevelés szakterületén kifejtett életmű-tevékenységért.
Idén a szovátai Teleki Oktatási Központban került sor a díjak kiosztására.
Laudáció Jakabházi Béla Tanár Úr tiszteletére:
Ajándékai az életnek azok az alkalmak, amikor szűkebb környezetünkben olyan emberekkel találkozhatunk, akik nem hangzatos nyilatkozatokban, hanem hosszú évtizedek napi aprómunkájában hirdetik elhivatottságukat, akik Tamási Áron megfogalmazásával azonosulnak: „Hiszek a tehetség és az érték törvényében, mely a szellem országában mindig érvényesül”
Ilyen embert – tanárt, népnevelőt, politikust – ismerhettünk meg Jakabházi Béla kollegánkban.
A Kolozs megyei Kidében született 1945. szeptember 19-én. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Kolozsváron, a mai Apáczai Líceumban végezte. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett francia-magyar szakos diplomát 1969-ben.
Székelykeresztúron – a mai Orbán Balázs Elméleti Líceumban – kezdte pályáját franciatanárként ezelőtt negyven évvel. Tíz év alatt, amíg ott tanított több tanítványa is ezt a pályát választotta. Kezdettől az iskola kulturális tevékenységéért felel. Diákszínjátszóival a környező falvakat járja, terjesztve a szép szó és az iskola hírnevét.
Igazi népnevelővé Segesváron vált, miután 1979-ben az általános iskola magyartanára lett. Segesvár soknyelvűségében, a szinte szórvány jellegű magyarság láttán visszhangra talál benne Nagy László gondolata „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig”. Azonnal színjátszó csoportot szervez. Emlékezetesek egész estét betöltő előadásai, amelyeken negyven – ötven kis színjátszónak tapsolhatott a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége. A városi kultúrház magyar színjátszó csoportjának alaptagja, majd a népszínházzá alakulás után rendezője. Megalakítja a Versbarátok Körét, amely negyedévenként verses-zenés műsoraival a segesvári magyarok százait vonzza.
1989 végén az ő kezdeményezésére alakul meg a segesvári RMDSZ, amelynek kulturális alelnöke lesz. Az ő érdeme, hogy minden március 15-én és július utolsó szombatján a segesvári várban Petőfit ünnepli a magyarság. Nyolc évig városi tanácsosi tisztséget is betölt. Tevékenyen részt vesz a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület létrehozásában, és alelnökeként dolgozik egy évtizeden át. Közben az EMKE elnöke, egyik alapítója és szerkesztője a Nagyküküllő című közéleti lapnak, amelyben megjelenő írásai az itthon maradásra, a megmaradásra biztatnak. A lap megszűnése után a segesvári Son Radio magyar nyelvű adásának egyik szerkesztője, a Nyelvbúvár című műsora az itt élő magyarság identitását erősíti, nyelvhasználatát pallérozza, hiszen „…a nyelvhelyesség ügye nem nyelvészeti szakkérdés, hanem közügy, mindnyájunk ügye”. „…a nyelv nem erdő, hanem kert, és akkor kertészre is van szükség. A kertész tudja, hogy gyomlálni naponta kell, különben a dudva hamar elhatalmasodik…”.(Kodály Zoltán)
Magyartanárként a segesvári és környéki magyar szakosok módszertani körének irányítója. Tevékenysége által városunkban a magyartanítás fellendül, megyei szinten is kiemelkedő helyet nyer, hiszen Jakabházi Tanár Úr diákjai tantárgyversenyen országos döntőig jutnak. Szakmai elismertségét bizonyítja, hogy a Székelykeresztúron szervezett versmondó tábor záróversenyén több ízben is felkérik a zsűri elnöki tisztének betöltésére. Tanítványai a környékbeli versmondó versenyeken, a helyesírási vetélkedőkön is kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek. A március tizenötödikei ünnepség része Segesváron a már hagyományossá vált Petőfi Sándor vers- és prózamondó verseny. Az általános iskolások vetélkedőjének szervezője, a középiskolások megmérettetésén a zsűri elnöki tisztét tölti be évről évre. Igazgatóhelyettesként, nyolc éven át, az iskola magyar tagozatának fejlődését, színvonalának emelését, a két tagozat közötti kölcsönös tiszteleten alapuló jó viszony megőrzését tartotta szem előtt.
Osztályvezető tanárként úgy szervezi az osztálykirándulásokat, testvériskola kapcsolatokat, hogy ezáltal szűkebb hazánk, Erdély, irodalmi nevezetességeit megismertesse tanítványaival.
Munkatársai társaságában elbűvölően játékos és szellemes. Nyelvi játékaival, szójátékaival ámulatba ejti nemcsak a reálszakosokat, hanem nyelvtanár társait is. Büszke vagyok rá, hogy már közel két évtizede - ugyanannak a tantestületnek tagjaként dolgozva - tanulhatok Tőle.
Mamu és N'Apu Mákvirág díjas tanítványukkal:
A VI. osztályos tanulók, akik épp Szovátán táboroztak osztályfőnökükkel, kihívták a teremből, és énekszóval, virággal gratuláltak magyartanáruknak.
Szép volt, N'Apu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése