2009. december 28., hétfő

Úton

“Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.”
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)

Nincsenek megjegyzések: