“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. ”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Ezt éreztük, mikor beléptünk Janekékhez. Hogy izgalommal vártak. Ahogy mi is nagyon vártuk már a találkozást. Most adódott alkalom, mivelhogy Apa és Nagyapa meghívott kapott Tőkés László Tanácsadó Testületének ülésére.
De kezdjük az elején. Reggel Ákost nem kellett ébreszteni.
Elkészül az Apa-reggeli: tejfölös tojás. Ez az Apa specialitása.
Szép napnak ígérkezik a mai:
Indulhatunk.
Ákos alszik. Józsika alszik.
Aba alszik.
Apa nem alszik. Vezet. Nagyapa felolvassa az Apa tegnap éjjel írt javaslatait, gondolatait a magyar jövőről.
Megérkeztünk, Emese át is vette Abát:
Csenge és Kincső ajándékrajzaikkal vártak, átadták, meséltek. Azonnal finom és gazdag ebéddel kínáltak. Ákos a kedvencét, a csirkepaprikást ette. Apa és Nagyapa 3ra gyűlésbe mentek.
Aba nem hozta formáját. Mosolyszünet, majd ordítás - ami nem jellemző rá. Nehezen nyugodott meg. Mint később kiderült, görcsei voltak. De utána is kedvtelen volt.
Ákost viszont a lányok elvarázsolták. Na meg a fürdőszoba. "Anya, ez a kedvenc fürdőszobám. Lózsaszín." Maszkkészítés, farsangi öltözködés (Ákos, mit Süsü, majd királykisasszony a kedvenc színében), emeletes ágy megmászása.
Janek, mint vérbeli pedagógus játszott velük: sorba állította őket, majd számolásra, humorosan oroszlánlépésekkel, gazellaugrással és csendbenjárással keresték a HÁZat. Aztán tesztelt minket, szülőket. Feltett Ákosnak kérdéseket, majd tőlünk megkérdezte, szerintünk mit válaszolt rájuk Ákos. Csak a kedvenc színeit találtuk el, a többire vagy részleges vagy rossz választ adtunk. Janektata, lebőgtünk.
(Például Ákos kedvenc állataként a póni lovat említette, míg mi Pifre, a kutyára tippeltünk. Póniló? Soha nem említette.)
A kis Zenkő ceruzákkal kezében (hiszen nővére már iskolás) totyog vidáman keresztül kasul.
Kincső, a mi kis keresztlányunk Ákossal:
"Udvarláshoz még pelenkában járok."
Apró örömök: 8 körül megérkeztek Apáék.
A mai nap ajándék volt. Köszönjük szépen!
2008. február 16., szombat
VÁRadon is otthon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése