Dedikáció Nagyapának

Garai Gábor: A Villa Negra románca

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Jött egyszer egy vastag ürge,
Luxusautón elterülve,
Alkudott a házra, pénzt kínált.
Nálunk ragadt a pénze
Ámult, mit kap cserébe,
Ápolta az orvos, három héten át.

Most tessék csak idefigyelni!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

De szép az élet!

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti, E csöndes házban oltalmat talál.

Rám akadt egy bunda télen,
Gyantás lettem a vidéken
Jött a hekus, ám kilestem én.
Szóltam: Bunda tűnj el!
Nyomban semmi bűnjel.
Ártatlanul állhattam a vallató elé.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.

Tetszik tudni mi hogy hívják?

Szép az élet, víg az élet,
Hej de én csak addig élek,
Míg a villa Villa Negra áll.
Széplány, jöjj el egyszer,
Nálunk fölmelegszel,
S meglátod, majd az álmod egyre visszajár.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szép szerényen zörgeti,
E csöndes házban oltalmat talál.