Nagyszerű érzés. Csak gondolok egyet, mondom Abának: "Gyere menjünk". Visszamosolyog: "Indulhatunk!". És máris kint vagyunk, a reggeli frissességet élvezzük, úgy érzem szárnyaink nőttek és csak annyit mondok még a kis zsebibabának:"Nekünk most jó dolgunk van."
2008. február 14., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése