Nagyapa meséli:

A Hójába készültünk, Ákossal ketten előbb lementünk, s elsétáltunk az Orbán Balázs utcáig. Bekukucskáltunk Szabó néni kapuján, s láttuk, hogy dől a füst az udvar végében álló fészerből, ahol a mi kolbászunkat is füstölik. Azért is mentünk előre, hogy a pápa-mobilba szereljük fel a két kartonból kivágott szellemet. Ebéd előtt ugyanis azzal szórakoztatta az anyja, hogy a nagyméretű boríték MINDKÉT LAPJÁBÓL kivágtak egy-egy szellemet, madzaggal egy vessző végére kötözték, s aztán Ákos, a bot másik végét fogva elbújt az ajtó mögött, a szellemeket pedig a konyhaajtó nyílásán belógatta, hogy ott lévő nagyanyját, nagyapját és apját riogassa:
– Húúuuúúú-Húúú!
Ijedeztünk is kellőképpen. Vég nélkül ismételte volna, de csak azért sikerült abbahagynia a szellemmel-riogatást, mert praktikus rendeltetést talált ki a két szellem számára:
– Ezt majd levisszük, és a nagyapáék autójába felakasztjuk, hogy nekik is legyen az autójukban olyan, ami mindenkinek van.
Fel is szereltük. Boldogan ajándékozta nekünk a két szellemet, de úgy látszik, foglalkoztatta, hogy most már akkor a Morzsába nem jutott. A füstölő megtekintése után, a Gyárfás Jenő utcai tömbházaknál a szegélybokorból ágat kellett törnöm neki.
– Ha adsz nekem egy olyan borítékot, akkor még vágunk ki szellemet, s majd erre fogjuk akasztani.
– Adok, fiam, hogyne. Nagyapának otthon sok olyan nagy borítékja van. Tudod mit? Adok neked HÁROM olyan borítékot.
– Jaj de jó, akkor sok szellemet tudunk Anyával csinálni.
Majd gondolkodás nélkül hangosan számol:
– Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Tudod mennyit, nagyapa?
HAT SZELLEMET lehet csinálni!