Csatangolás

Délelőtt Ákos Nagyapával a környékbeli utcákkal és névadóikkal ismerkedett. Utána beszámoló.
Ez itt a Nagyapa beszámolója:
Sétálni és „unokázni” vágytam. Tizenegykor elkéreztettem Ákost. Hátul mentünk ki, a Taksony utca felé, de tovább mentünk s a Wass Ottilia utcán, majd annak folytatásán a Böhm Károly utcán mentünk ki a Györgyfalvi útig. A Böhm Károly utcán megemlítettem, hogy Böhm Károly híres ember volt.
– Mesélj róla! – szólított fel Ákos.
Mit lehet egy filozófusról mesélni? De azért megpróbáltam:
– Kicsi korában otthon nem magyarul beszéltek. Reggel azt mondta az édesanyjának, hogy Guten Morgen!, este meg azt, hogy Gute Nacht. Németek voltak és Böhm Károly csak az iskolában tanult magyarul, amikor pedig Pestre költöztek, magyar iskolába járt. Végül szívvel-lélekkel magyar lett, magyarul tanította az iskolában a magyar gyerekeket bölcsességre. Nagyon okos volt, könyveket írt, azok is tele bölcsességgel. A sok bölcsességet tanította itt Kolozsváron is. Ő volt a leghíresebb magyar bölcs ember. A nagyapa nagyapja is is azért lett okos ember, mert Böhm Károly tanította.
Ákos nem szólt közbe, azt se tudtam, hogy figyel-e, de hogy annyit mind használtam a bölcsesség szót, végül remekül társítva rákérdezett:
– Azt tanította Böhm Károly, hogy KI MINT VETI ÁGYÁT, ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT?
***
A kerítések tövében vagy a kerítések beton talapzatán itt-ott hómaradványra bukkantunk, ott azonnal megállt, készített egy-két hógolyót, nagy élvezettel dobigálta őket.
Egyszer az egyik kerítés tövében észrevett egy cső-véget, arasznyira kikandikált az aszfaltból. Se szó se beszéd odament, s lehajolva, jó hangosan bekiabált a csőbe:
– Üdvözöllek benneteket!
– Kinek köszöntél, Ákos?
– Azért mondtam, mert EZT OTT A MÁSIK FELÉN, AMERIKÁBAN hallották.
– Akkor Bélu is hallotta?
– Igen, Bélu is.