Ez a fotó jutott eszembe:
Van hozzá Tátesz-vers: (részlet, mert karácsonyi üdvözlőlap)
Öreg árnyak…szűk utcácska,
de a nap is elfér benne…
s a két gyermek ott a fényben,
mintha örök jelkép lenne:
Minden úton, utcácskában
mindig újra kezd az élet,
s ne csak a történelemben -
magadban is lásd a képet.
Narrow street among old shadows…
yet the sun finds room in it…
Children playing in the brightness
- what a symbol they just fit!
It's life that in old shadowed streets,
and by all means starts again…
so passes over all history…
and our story is the same…
(Nagy Ferenc)
2010. július 22., csütörtök
Ómama boldog
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése