Teklával együtt buszoztunk, villamosoztunk, nagy duma-duma közben megérkeztünk az uszodába, ahol a már előre megbeszélt Áron úszóedző várt és fogadta az úszni vágyó fiatalokat. Itt Ákos még nagyon lelkes,
de amint beléptünk az öltözőbe és tudatosult benne, hogy egyedül Teklával fog maradni, rázendített: Menjünk haza, nem akarok megtanulni úszni, ne hagyj itt. Stb. Érvek sorakoztatása, figyelemelterelés és egyéb nyugtató technikák ellenére prünnyögve hagytam ott. Az uszoda fala üveg, így, mikor kijöttem, már láttam, amint a medence szélén nyújtózó tornagyakorlatokat vidáman végzi. Egy óra után visszatértem és ezt láttam: a lábgyakorlatokat örömmel végző páros.
Jövet egy oktávval magasabban beszélt a lelkesedéstől Ákos: szuper volt, még jöjjünk! Ezt követően Tupiéknál rengeteg Sára-főzte paszulylevest megevett.
2010. július 8., csütörtök
Kezdődik az úszótanfolyam
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése