Nagyapa írja a fiúkról:

Aba két lábbal a földön
Tegnap a déli alvás után a még álmos, "bófintya" csöppséget Nagyi ölben sétáltatta. Egy-két játékot kínált neki, hogy azokkal ébressze, de Aba nemet intett rájuk. Végre felcsillant a szeme a könyvespolc peremén, szemmagasságban álló játékon: a lejtős fa-vályúban lépegető mackón. Közölte is, hogy azt a macit akarja. Nagyi, tettetett értetlenséggel hol ide, hol oda forgatta a fejét, mondván, hogy ő nem lát semmiféle macit. Aba ismételten mutatott a jelzett irányba, majd amikor meglátta, hogy nagyi a plafon felé tekingetve "letagadja" ismét a macit, kifakadt: "Nem az égben van, hanem a polcon!"

Igazságérzet
Ákos és Aba nehezen fér össze, amikor fáradtak, felajzottak.
A feszültség nyílt konfliktusba csap át, ha ugyanazt a játékot, vagy ugyanazt a játékteret egyszerre mindketten magukénak tudják. S mivel Aba azonnal mindent akar, amit Ákos, és mindenütt ott akar lenni, ahol Ákos van, ez Ákost halálosan bosszantja.
Ákosnak már öt éve legkedvesebb tartózkodási helye a széles ablaktalpa az udvari szobában. Az előtte lévő fotel és a sima felszínű fűtőtest biztonságosan megközelíthetővé teszi a majd méternyi széles párkányt. Az ablak csukva, így csak befele eshet ... Aba oda is, azonnal követi. Egy négyzetméteres csárdában két dudás ... hát, tessék csak elképzelni!
Az első kiabálások, sivalkodások után kénytelenek vagyunk beavatkozni. Megpróbálunk békíteni köztük. Így volt tegnap is. Nagyapa a szokottnál kissé idegesebben szólt rá Abára:
"Ne ordíts úgy, mondd el rendes hangon, mit akarsz!" Majd Ákosnak próbált a lelkére hatni, s kérte, tűrje meg egy kicsit a kicsit, s főleg arra figyelmeztette, hogy a szűk helyen rugdolózva a szélén ülő Abát le ne lökje. A kérésnek Ákosnál nem csak nem volt foganatja, hanem a nagyszülői beavatkozásra felbátorodott Aba következő "határsértését"
szóbeli és tettleges "agresszióval" hárította. Türelme fogytán Nagyapa lekent Ákosnak egy taslit: "Akkor játssz itt egyedül, én pedig csak Abával fogok kint az előszobában labdázni!" Abát felragadta, kivitte az előszobába, ahol a focilabdát gurították egymásnak. Aba szó nélkül követte a haragos nagyapát, a labdát is engedelmesen gurítgatta vissza, s csak ennyit kérdezett: "Ha majd én leszek a hibás, engem is megversz?"