- Milyen szerepe van a családnak napjaink társadalmában a nevelés terén?
Anya: Döntő.
Apa: Remélem, hogy döntő, mert a családon kívüli nevelő hatások többsége negatív irányítású, kivétel néhány iskola eszközrendszerének egy része.
- Milyen különbség van a család, nevelésben betöltött jelenlegi státusza és a múltban betöltött státusza között?( tehát hasonlítsd össze gyerekkoroddal, a te szüleiddel…)
Anya: A mi gyermekkorunkban a családi együttlét, rokonokkal, barátokkal való találkozás köré rendeződött az élet, ezért a nevelés családközpontú és a család nevelésközpontú volt. Ma a család mellett sok civil szerveződés, piaci szolgáltatás színezi a nevelés palettáját, így a családnak az irányadásban, a helyes döntéshozatal megerősítésében van döntő szerepe. Rég tekintélye volt a családnak, az öregeknek. Ma a különbségek törlése, az egalizálás (öreg és fiatal, tanár és diák) és ezáltal a tekintélycsorbulás a gyakori.
Apa: Sajnos, csökkent a család nevelésben betöltött aránya, ugyanakkor megnőtt a fontossága, mert a tanárok többsége rossz irányba nevel. Úgy látom, hogy a tanárok átlagos emberi, jellembeli, erkölcsi, értékrendszeri „minősége” sokat romlott az elmúlt 50 évben és tovább romlik, elsősorban a magyar egyetem hiánya miatt. (Persze, sok kivétel van még, szerencsére, de átlagban nézve ez a helyzet.) Ezt is a családnak kéne ellensúlyozni.
- Szerinted válságban van napjaink családi nevelése?
Anya: Ha arra gondolok, hogy körülöttem egyre több a család-bontás, és arra, hogy minden válságban van (oktatás, egyház) akkor egyértelmű az igen válasz. Mert ilyen labilis, bizonytalan talaj nem bír meg értékrend-átadást.
De ha azokra a családokra gondolok, akik tudatosan arra törekszenek, hogy erős, öntudatos, keresztény magyar generációt neveljenek, akkor az a válasz, hogy nincs nagyobb válságban, mint 40 évvel ezelőtt.
Apa: Nem a létező nevelés van válságban, hanem a fő gond a bármilyen nevelés hiánya, a gyerek nagyon keveset találkozik a szüleivel, így példát sem igen láthat tőlük.
- Hogyan lehet keresztyén magyar családjainkon keresztül az erdélyi társadalmat, közösségeket formálni?
Anya: Ha egy gyerek keresztény magyar családban nő fel, akkor már indulásból az erdélyi közösséget formálja, hisz a keresztény magyar értékek a közösségben való gondolkodás alappillérei.
- Mi az, amit Te „üzenetként” hoztál családodból, hangsúlyossá vált számodra, látható életviteleden és szeretnél gyermekeidnek is átadni?
Anya: A közösségben közösségért tenni kell, önkéntesen felvállalni a közösség (egyház, iskola) érdekét szolgáló munkát. Az idősebb generációt segítjük. Az anyagi javak csupán eszközök. Az ének, a zene megszépíti életünket, mélyít, naponta élünk vele. Kapcsolatainkat ápolni kell. Amit megígértünk, azt szentül végrehajtjuk. Kötelesség és felelősség. A fontossági sorrendre odafigyelünk.
- Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy gyermekeidből, öntudatos, erdélyi, keresztyén, magyar embereket nevelj?
Anya: Szükséges a magyar óvoda, iskola, mely nemcsak magyar, de keresztény értékeket képvisel. Amely felvállalja a honnan származom, ki vagyok és mi lesz velem kérdésekre való odafigyelést, határozottan ki meri mondani, mi a jó és mi a rossz. Az IGEN-ben való gondolkodást, a felvállalást bátorítja és nem a NEMek, a liberalizmusként emlegetett semlegességet és passzivitást pártolja. Ebben a sikerorientált világban úgy kell gyerekeinket nevelnünk, hogy nemcsak a sikert, de a kudarcot is felvállalják, ezzel együtt tudjanak élni. Optimistává kell nevelni őket. Keresztények legyenek, ne hiszékenyek. Stabilak, döntőképesek, erkölcsösek, megbízhatóak, akikre mindig lehet számítani. És ez csakis egy olyan családi, iskolai nevelés mellett sikeres, amely keresztény. A legjobb nevelés a személyes példa. Ezért nekünk szülőknek is nevelnünk kell önmagunkat, erősítve magunkban - a körülöttünk zajló erkölcsi bizonytalanságok közepette – értékeinket, választásainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése