Bélu-levél

Kedves Család,
az ittlétem legfárasztóbb hétvégéjét tudom magam mögött, még most sem pihentem ki magam teljesen. Minneapolisban voltam, és egy elég szép, kalandos hétvégét töltöttem ott.Azzal kezdődött az egész, hogy csütörtökön kimentem a San Francisco-i reptérre (innen még nem repültem, és már tudtam, hogy a legnagyobb késések ezen a reptéren vannak), és tényleg, két órával később indult a gép, úgyhogy éjfél körül értem az ikervárosba: Minneapolis és St Paul között folyik a Mississippi, a két várost egyszerűen csak Twin Cities-nek hívják. Ez a legészakibb pontja a folyónak, ahova hajóval el lehet jutni délről, és persze sokkal kisebb is, mint lent, pl. New Orleansban. St Paul a legnyugatibb keleti város, Minneapolis pedig a legkeletibb nyugati város az AEÁ-ban, és ez erződik a hangulaton is, St Paul provinciálisabb (amerikai szempontból), ír katolikusok telepítették be, míg Minneapolis protestáns skandináv volt. A gyülekezet a Unity UU egyházközség volt St Paulban, hatalmas templom, nagy gyülekezet. Szerveztek táncházat (az itteni magyarok nagyon népszerűek - és aránylag sokat beszéltem magyarul aznap), és volt pár beszélgetes, ahol véget nem érő kérdésekre kellett felelnem (nagyon kíváncsiak és aggódnak az itteni UU-k azért, hogy az EU-s integráció nem lesz kegyes a kis falvakhoz - azt hiszem kicsit meg voltak lepődve, mikor az én szempontomból inkább pozitívan értékeltem a helyzetünket).
Vasárnap háromszor kellett prédikálnom, nagyon fárasztó volt, este meg repültem vissza, és persze a reptér nem csak hogy ember nélküli, de embertelen is - minden automatizált, sehol egy alkalmazott, akitől útbaigazítást lehetett volna kérni, automata vonat, ajtó, stb. stb. Aztán mire végre találtam valami taxiféleséget (éjjel egykor), eléggé bukaresti volt - minden tekintetben.

Minneapolis és St Paul tipikus amerikai város, semmi különös, talán a legjellegzetesebb az a sok átjáró az épületek között, amelyeket itt építettek először. Így a hideg télben az emberek nem kell kimenjenek az utcára, és a belváros minden szegletébe el lehet jutni. Érdekelt a képzőművészeti múzeum, úgyhogy elmentünk, gondoltam három óra elég lesz. Hát, csodálatos volt: 5-6 osztályos történelemkönyvekből emlékszem képekre, és itt voltak az eredetiek: szíriai mozaikoktól a kínai paripákig, nem is tudom felsorolni. És azon már szinte nem is csodálkoztam, hogy a Monet, Manet, Van Gogh, Gauguin, Rembrandt képek sorozata, és néhány Rodin szobor. Azt hiszem egy Van Gogh kép tetszett a legjobban - persze szinte minden nagyon sárga rajta (nem tudtam, hogy olyan szembetegségben szenvedett, amitől sárgát látott mindenütt, no meg Monetrol is kiderült, hogy elég csalódott volt, mikor pár képet megnézett a szemműtéte után).

Vincent van Gogh: Olajfák (1889)

Az egyik kép egy olyan épületben készült, amelyben kísérletezni lehetett a magasságiszonnyal. A képen egy üveglapon állok, amely alatt 20 méteres üresség tátongott - furcsa érzés volt ott állni.

A most következő hétvégén utazom Oregon államba, aztán a Starr Kingen lesz egy cigányest, amit én szervezek, és megnézzük a Gadjo Dilo-t.
Most éppen mosok, aztán megyek kocogni, aztán lefekvés.
Sok puszi, Bélu