Vasárnapi séta

Elindultunk a csepergő esőben sétálni. Apát itthonhagytuk, hogy a tegnapi lendülete tovább gyümölcsözzön (tegnap egész nap a számítógép előtt ült : köhögött és drupálozott. A teológia honlapját reformálta). Ákos tolta a bABAkocsit, közben minden templomból jövő néninek, bácsinak, aki hozzánk szólt, újságolta:"Ez az én kistestvérem". Egyetlen néni szólt románul, annak Ákos vehemensen odavetette, hogy "NU". Találkoztunk Ilonkanéniékkel, Horvátlacival. Az új piacra mentünk, amit Ákos Mauglinak keresztelt, merthogy olyan messze van tőlünk - számára. A kis benyíló üzletekben vásároltam, addig Ákos a babakocsival kint várt. "Tilos, Tilos, Tilos"-hallom bentről Ákos hangját folyamatosan. Kimenve máris újságol: "Anya, megőriztem Abát. Mint kutya a házát, úgy őriztem. Nem engedtem senkit a közelébe". Vásároltunk almát, banánt, tejet, lisztet, tejfölt és Ákos kérésére egy nagyon élénk színekben pompázó kis csokor szalmavirágot a szobájába. De kölcsön adja ebédre, hogy tegyük a konyhaasztalra. Megszagolja és felkiált: "Anyuciii! Ennek a virágnak nincs szaga, ennek szúrása van!" Jövet kiselőadásokat tartott arról, hogy "Ha letépsz a virágról egy levelet, akkor folyik a víz, mert könnyezik." És "Én elültetek hót az egész világon", majd "Nekem olyan mézeskalácsházikó kell, amiben nem lakik senki" és így tovább. Megcsodáltuk a cukorkakerítést, a kerti törpéket, békákat, a még görcsösen kapaszkodó Mikulásokat, Bedegabi épülő házát. A liftajtót Ákos kezeli, segít, hogy a babakocsival kényelmesen mozogjunk, elférjünk. Megköszöm és egy felnőttes "szóra sem érdemes" a válasza.
Ez volt a mai istentiszteletünk.
Ezt a képet Pancsi néninek dedikáljuk, mert ma van a születésnapja: