1956. Október 23. - Pirosbetűs nap a családban is

Dr. Dobai István dédnagyapa (Apa anyai nagyapja), a nemzetközi jog és a jogelmélet doktora, a valaha létezett kolozsvári Bolyai Egyetemen tanító Buza László (nemzetközi jog-) professzor tanársegédje az, akit 1956-ban az erdélyi magyarság akkori vezetői felkérnek, hogy egy memorandumot szerkesszen meg, melyet az ENSZ elé kellene terjeszteni Erdély kérdésének az akkor ott bőszen tárgyalt magyar forradalom ügye mellett történő megoldása céljából. A javaslat lényege az, hogy Erdély területét és népességét méltányosan meg kell osztani Magyarország és Románia között. Ez az az ENSZ-memorandum, melynek gépiratát 1957 március 20-án koboztak el tőle a gyulafehérvári vasútállomáson, miután véleményezésre megmutatta azt a háziőrizetben levő Márton Áron püspöknek.A tervezet kidolgozásában segédkezőket és a szöveg első véleményezőit mind letartóztatta a Securitate. Az 1957. szeptember 16-án kezdődött perben a kolozsvári katonai törvényszék november 5-én hoz döntést. Az államügyész halálos ítéletet kért. A bíróság Dr. Dobai Istvánra és sógorára, Varga László abrudbányai lelkészre (dédnagymama testvére) "hazaárulásért és az RNK belső és külső biztonsága elleni cselszövés", valamint "tiltott közlemények terjesztése" vádjával életfogytiglani szigorított fegyházbüntetést rótt ki. A politikai elítélteknek az súlyosbította a helyzetét, hogy (kényszer) munkára sem mehettek. (Az a közönséges bűnözők "előjoga" volt.)

Sorstársak, bajtársak, barátok, sógorok:
dédnagyapa és Varga Laci bácsi

A Dobai-per további hét vádlottját összesen 65 év kényszermunkára és 66 év nehézbörtönre, illetve börtönre ítéli a bíróság.

Dédnagyapa hét és fél éven át rab. 1964. augusztus 5-én szabadult közkegyelemmel, de értelmiségiként teljesen ellehetetleníti a hatalom (a velük együtt elítélt Kertész Gábor és Nagy József sógora - Katica néni férje - meghalnak a börtönben).
Belső emigrációban él 1989-ig. Gyári munkásként, majd kistisztviselőként dolgozik, és számára természetes módon semmiféle kompromisszumot nem hajlandó megkötni az életét és karrierjét derékba törő hatalommal – pedig ambíciója, kiemelkedő tehetsége és szellemi ereje folytán egy szabad országban, a polgári társadalom viszonyai közt nehezen megkerülhető közéleti személyiség lett volna.
Történet- és jogfilozófiájának tételeit így csak szűk családi körben terjeszthette. Publikálni csak 1990 után nyílt lehetősége, miután látása a börtönévek hosszú távú mellékhatásaként végzetesen meggyengült:
Tűnődések a történelemről 2005-ben (Püski kiadó),
Múlandó Szilágyság 2007-ben jelent meg (RegunPress kiadó).