Önbizalma a régi, de most már más érzelmeire is odafigyel

A trikó eredete:
Mókosévzáró előtti délután Anya a fiúkkal nadrágot megy vásárolni. Sötét elegáns kell az ünnepélyre. A központi turkálókban kezdődik a nadrágkeresés. Az egyikben Aba ránéz a trikóoszlopra és egy mozdulattal húzza ki a fekete trikót: Nekem ez kell! Pont nekem való! Valóban, mérete jó, állapota is, így Anya megveszi. Csak itthon olvassuk a feliratot: igen, ez tényleg Abának való!
(Nadrágot - nem épp a kérelmeknek megfelelőt - végül a Gyulapiacon találtunk.)
Érzelmi lépcsőfok:
Aba cseréli alvótársait. Máig ez úgy zajlott, hogy kidobta a régit, vitte az újat. Ma érdekes fordulat történt. Pakoltunk a gyerekszobában: a fiúk a játékokat válogatták, Anya a ruhákat rendezte. Aba örömkiáltására felfigyelünk: Édes kicsi bubám! Rátalált a babára, amit szintén egy turkálóból kellett hazavigyünk évekkel ezelőtt. Babusgatni, ringatni kezdi. Aztán csoda történik: ágyához megy, kiemeli az utóbbi napok hálótársát, a panda macit és suttogva magyarázza neki: Édes macikám, mától nem veled alszom, ne haragudj! A kicsi babával fogok aludni. És szép gyöngén öléből a játékok közé helyezi.
Nemcsak a panda maci bámul kikerekedett szemekkel, de Ákossal mi is ámulunk: durva macirepülés helyett gyengéd kommunikáció. Ez már fejlődés.