Ma sokat társasjátékoztunk. Előkerültek a betűk, számok is:
Ákos ősszel kezdi az iskolát. Tavalyra be volt íratva, mert úgy gondoltuk, hogy a 6 és fél éves kor ideális az iskolakezdésre (mert mi is úgy kezdtük...). A végleges iratkozáskor megtorpantunk: egy pár gyerek kivételével mind az 50 gyerek 7. életévét betöltötte, sőt, ámultunk, hogy van olyan, aki nemsokára 8 lesz. Gondolkodóba estünk: ekkorát változott a világ? Akinek van nagyobb gyereke, témába volt, de nekünk fogalmunk se volt erről. Minden rokonnak, ismerősnek, barátnak, szakembernek elmondtuk dilemmánkat, feltettünk a kérdést: Menjen vagy ne menjen iskolába Ákos 6 évesen?
Az óvónéni mindenképpen az óvodában maradás mellett érvelt: fiú, érzékeny, játsszon még egy évet Abával együtt. Igen, de Ákos olvas, összeolvas, nyomtatott betűkkel ír, fejben számol - anélkül, hogy erre tanítottuk volna. (Mikor kérdezett, válaszoltunk.) Erre jött a megkérdezett tapasztalt tanítók véleménye: az iskolaérettségben nem ez a mérvadó. Iskolaérettségét pszichológus is vizsgálta, válasza: értelmileg érett, agyilag simán megbírná, az érzelmi készenlétet nehéz eldönteni. A döntés a szülőké.
2 hónapig tartott a keveset-alvás: egyik nap pro, másik nap kontra vélemények, érvelések gyűltek össze. Egy nap aztán eldőlt: legyen még óvodás egy évig.
Örvendek, hogy így döntöttünk. Ez az egy év alatt sokat ért, önállósodott. Nem unta az óvodát, még most is nehezen vált meg tőle. Ez egy év alatt zongoraórára járt heti kétszer (rendszeresen), heti egyszer zeneoviba (mivel ezt az évet már egyszer kijárta, idén néha hiányzott erről). Így - a zene tanulása mellett - volt egy kis ízelítő az itthoni házifeladatozásból, a rendszerességből, a kötelességtudatra nevelésből. Mindez játékos formában. A sportolás lett volna még fontos, a napi biciklizés maradt.
Most készen állunk mind az iskolakezdésre. (Abát kivéve.)
Az óvónéni mindenképpen az óvodában maradás mellett érvelt: fiú, érzékeny, játsszon még egy évet Abával együtt. Igen, de Ákos olvas, összeolvas, nyomtatott betűkkel ír, fejben számol - anélkül, hogy erre tanítottuk volna. (Mikor kérdezett, válaszoltunk.) Erre jött a megkérdezett tapasztalt tanítók véleménye: az iskolaérettségben nem ez a mérvadó. Iskolaérettségét pszichológus is vizsgálta, válasza: értelmileg érett, agyilag simán megbírná, az érzelmi készenlétet nehéz eldönteni. A döntés a szülőké.
2 hónapig tartott a keveset-alvás: egyik nap pro, másik nap kontra vélemények, érvelések gyűltek össze. Egy nap aztán eldőlt: legyen még óvodás egy évig.
Örvendek, hogy így döntöttünk. Ez az egy év alatt sokat ért, önállósodott. Nem unta az óvodát, még most is nehezen vált meg tőle. Ez egy év alatt zongoraórára járt heti kétszer (rendszeresen), heti egyszer zeneoviba (mivel ezt az évet már egyszer kijárta, idén néha hiányzott erről). Így - a zene tanulása mellett - volt egy kis ízelítő az itthoni házifeladatozásból, a rendszerességből, a kötelességtudatra nevelésből. Mindez játékos formában. A sportolás lett volna még fontos, a napi biciklizés maradt.
Most készen állunk mind az iskolakezdésre. (Abát kivéve.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése