Kirándulás a faluba

Párok

Reggeli látogatás a Varjúvárhoz

Egyórányi vonatozás után megérkeztünk a sztánai állomásra.
Nézzük meg a Varjúvárat!
A Varjúvár Kós Károly hétvégi háza, 1909-ben tervezte és 1910 őszén-telén építtette, majd 1925-ben bővítették kétszintes toldással.„Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek egy tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes…Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva. Szép legyen és gyönyörű a szemnek is, és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden fűjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra.” (Kós Károly,1915)
Dsida Jenő is megfordult itt: Dsida Jenő: Az elveszett ló.
Itt reggeliztünk,
majd elindultunk a faluba.

Indulunk Sztánára Ádámot köszönteni

Korán ébreszt az óra: ma ünnepeljük (mókusok) Vörös Ádám 7. születésnapját.
Ákos és Aba sírnak, mikor ágyukból kiöltöztetjük: aludni akarok még! miért kell ilyen korán kelni? miért nem mehetünk autóval?
7-kor kilépünk a kapun,
busszal hamar legurulunk a vonatállomásra.
Látod, már a Nap rég felkelt... - kezd enyhülni a morgolódás.
A vonaton találkozunk az ünnepelttel és mókusszülőkkel.
Jó most már, hogy vonatozunk.
Ha denevér lennék, így utaznék.

Tarka nap

Indul a színdarabozás. Tekla a szövegíró.
Ebéd után kukorica.
Míg Aba alszik, a nagyok mesét néznek.
Aztán buli.
Itt van a gumimaci ! - most ez a slágerük.
Este a San Francisco-i Golden Gate kórust hallgattuk a belvárosi unitárius templomban Judival. Ezúttal Ákos türelmetlenebb volt, Aba jobban odafigyelt. Tekla is fáradt volt.
Közben Mamu, Tátesz és Bélu Segesvárra utaznak.
Vacsi: integetünk a táborozó Sárának.

Angol reggeli

Tátesz pont olyan, mint Aba - sóhajt Ákos - mindent egyedül akar csinálni.
Reggeli után indul Tátesz az emlékkonferenciára (az Erdélyi Unitárius Egyház ünnepélye a testvér-egyházközségi kapcsolatok elindulásának 20. évfordulójára).

Esti fény

Bélu tigris-autójával érkezett ma este Mamu és Tátesz Segesvárról.
Unokákkal:
Csak Levente tud igazi Donald-kacsa hangon beszélni:
Jó itt.
Tátesz ezt a verset idézi:
Reményik Sándor: Juan Fernandez
A part, ahonnan hajdan Crusoe
A könyörtelen óceánra nézett,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepte el, -
Hol tüzet csiholt, kunyhót épített,
Vadakkal vívott, Péntekre talált:
A part benépesül.
Épülnek rajta roppant szállodák,
Indulnak felé percre pontosan
Menetrendszerű hajójáratok.
Hemzsegni fog a sok kiránduló,
Ki látni vágyik egy órára bár
Robinson elátkozott szigetét.
Az élet s a civilizáció
Kinyujtja ismét vakmerő kezét,
Megtépi az örök romantikát,
Kifosztja gyermekkorunk álmait,
S a fantázia forgó várait
Megállítván, megszállja azután.
Juan Fernandez hát benépesül.
De puszta sziget marad még elég:
A messze kontinenstől elszakadt
Sok-sok élet-darab, -
Új sors elé vetett hajótörött,
Ki kunyhót épít és tüzet csihol
Vadakkal vív és Péntekre talál,
Verejtékezik reménytelenül,
S esténkint ki-kiáll a hegy fokára,
És várja, várja, várja a vitorlát,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepi el.

Izzad a város

Ebédút

Indulás a nagyszülőkhöz:
Tudod, Aba, amíg te majd alszol, én Teklával úszkálok.

Anya is boldog

Mert készül a várva várt polc...
- Hát ezért a sok kacatért dolgoztam annyit? - kérdi ma csalódottan Apa.

Ómama boldog

Ez a fotó jutott eszembe:
Van hozzá Tátesz-vers: (részlet, mert karácsonyi üdvözlőlap)
Öreg árnyak…szűk utcácska,
de a nap is elfér benne…
s a két gyermek ott a fényben,
mintha örök jelkép lenne:

Minden úton, utcácskában
mindig újra kezd az élet,
s ne csak a történelemben -
magadban is lásd a képet.

Narrow street among old shadows…
yet the sun finds room in it…
Children playing in the brightness
- what a symbol they just fit!

It's life that in old shadowed streets,
and by all means starts again…
so passes over all history…
and our story is the same…
(Nagy Ferenc)

Ajutók

Délután Fenesen