Ákos számára kinyílt itt a világ: minden feliratot, reklámtáblát el
tudott olvasni és meg is értette. Az nagyon tetszett, hogy bárkit
megkérdezhettünk, készségesen, magyarul válaszolt. Erre Anya kicsit
rájátszott: volt, hogy csak azért kérdezett meg járókelőt valamiről
(pld. Tessék mondani, a 150-es busz a Kosztolányi tér melyik “sarkáról” indul?),
hogy a fiúk tanulják meg, hogy lehet bátran kérdezni, ha szükség van
rá, ennek formáját hallják, lássák, és azért is, hogy lássák mennyire
segítőkészek az emberek és hogy mindenki magyarul beszél.
Abának izgalmas volt a budapesti utazgatás villamoson, buszon, metróban. A következő állomást bemondó hangot gyakran utánozta: Király utca következik. Ő ezt azzal színezte, hogy királyhoz illő méltósággal mély hangon, tagoltan mondogatta. A Pillangó utcára felderült az arca. A járművek közül a 4-es villamost nem szerette, mert szerinte az túl lassan megy és túl gyakran megáll.
Több idő kellett volna ahhoz, hogy a látványosságokat alaposabban szemügyre vegyünk. A várat, a Parlamentet, a hidakat mindig esti kivilágításban láttuk a buszból, mindegyiknek ismételgetve nevét, rendeltetését.
 |
| M.L. fotója |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése